Évszakok!

Minden évnek elsõ hónapja: Január,
Ekkor a hideg tél már a felénél jár.
Ezzel kezdõdik meg egy újabb esztendõ,
Fogadalom is van jónéhány, egy-kettõ,
Melyet megpróbálunk idén betartani,
S életükön talán kicsit javitani.

Februárral lesz vége a hideg télnek,
És az emberek már kevesbé henyélnek.
Már-már készülnek az újabb évszakra,
S a hideg visszatér a messzi északra.
Huszonkilenc napból áll néha e hónap,
De alig van nyoma a friss téli hónak.

Eljött a Március, beköszönt a tavasz,
Feléled minden, a róka is, a ravasz.
Ilyenkor szerelem füti a világot,
Sok fiú csokit vesz, hozzá meg virágot,
Annak, akit szeret, annak, akit imád,
Mindenki azt kapja, ami neki kijár.

Április hónapja "bolond" nappal indul,
Amikor mindenki a fejére fordul,
Mert a tréfa, a vicc tölti meg e napot,
Hogy legalább egyszer nevessünk egy nagyot.
Szép hónap ez, tele élénk, szép színekkel,
És az emberek meg szerelmes szívekkel.

Május havában az esõ aranyat ér,
És hol van már az a zord és oly hûvös tél?
Már egyre kevesebb ruha van ám rajtunk,
És hogy jól nézzünk ki, mind-mind erre hajtunk.
Ezzel lesz vége a tavasz évszakának,
Mert teret engedett a eljövö nyárnak.

Június érkezik, ezzel lesz tényleg nyár,
Meleg lesz -reméljük- hiszen ez ezzel jár.
A sulinak vége, mindenki szabad már,
A szerencsésekre meg ezer kaland vár.
Lehet kirándulni, sétálni nagyokat,
Naplementét nézni s kiélni magunkat!

Július a forró része minden nyárnak,
Egy hideg sör mellett minden gond még várhat,
Vagy a hüvös vízben hütjük le magunkat,
Elfeledve minden búnkat és bajunkat.
A forró nappalok rohannak, eltelnek,
Hőguta, fejfájás átka e melegnek.

Augusztusi vagyok, akkor születtem én,
Éppen a közepén, tizenegyedikén.
Ekkor találkoztam én egy kedves lánnyal,
Ekkor számoltam le egykor a magánnyal.
Sajnos a hó végén lesz a nyárnak vége,
Azonban megmarad minden szép emléke.

Szeptemberrel már az õsz is megérkezik,
A természet is más ruhába öltözik.
Elindul a suli, a szabiknak vége,
Azonban az õsznek is van ám szépsége:
A fák koronája mennyi sok szint mutat,
Hûs szellõ borit be minden egyes utat…

Az Október az ösz közepét hozza el,
Borús lesz az idõ, békéljünk meg ezzel.
Ünnepek tarkitják ezt a néhány hetet,
Egykori szerelmem is ekkor született.
Közel az õsz vége, közel van a tél is,
De ettõl független vidám vagyok mégis!

November is szép ám, ezt én is jól tudom,
Ekkor jött világra az unokahugom.
És a nővérem is e hóban született,
Szóval vannak ekkor szép inapok, ünnepek.
Az évszaknak vége, az õsz is útra kél,
Hogy átvegye helyét a zord és hideg tél.

Eljött a December, utolsó a sorban,
Egyszer bőkezü, máskor fukar a hóval.
Azonban e hónap csak szépen telhet el,
Itt van a Mikulás, Karácsony, Szilveszter!
Az óévnek vége, várjuk már a percet,
Aztán kezdhetjük is elölröl a verset…