Lajos puhány, mint egy pocok,
Mert a Lali ritkán kocog…
akkor is csak az ablakon,
futva fogyni lusta nagyon…
A súlyoddal vigyázz Lajos,
a lábamra sose' taposs!
Fagylaltozni te ne szeress,
inkább csapvizet nyelegess!
Nem ajánlja a lódoktor,
mondják hizlal a sok cukor,
egyél inkább sárgarépát,
s megszünteted a zsír érát.
Csak keveset egyél Mihály,
így leolvad a zsír, a háj,
feküdj ki a tűző napra,
a negyven fok leolvasztja.
Nagyivó a Tömör Feri,
a sört ládaszámra nyeli,
mint egy hordó, oly nagy hasa,
irigyli a török basa.
Fogyókúrába kezd Péter,
kerülete majd' két méter,
kedveséhez hazatérne,
de az ajtón már nem fér be…
4 hozzászólás
Aranyos, mint mindig, de ez most nekem kicsit összeszedetlen, a három pont jogos a végén, nincs befejezve. A Lajosra három versszakot szánsz, ezért azt hittem, az ő története lesz, erre jön Feri, meg Mihály… de nincs lezárás, "jólmegmondás", ez fura nekem kicsit.
Üdv,
Poppy
Kedves Albert!
Humoros versed – a hájakkal – nagyon tetszett, az egészet jó kedéllyel olvastam. Egyetértek azzal, amit előttem már Poppy is említett, hogy jó lenne még folytatni Ferivel és Mihállyal is. Ígérd meg, hogy kérésünkre nemsokára megteszed, s a versedet megnöveszted!
Szeretettel olvastam: Kata
Szűk az ajtó, bontani kell, mielőtt a bika öklel. Péter attól olyan egyén, ki csücsül a szarva hegyén. 🙂
Gratu!
🙂
Kedves alberth!
Áldott az olyan ember, aki nevettetni tud!
Köszönöm szépen!
Üdvözletem!