Egy apró kis virágszál,a réten,egyedül…
Így érzem magam,mélyen,legbelül.
Egy élve eltemetett ember a tömegsírban,
Csend vesz körül,senki nem segít a bajban.
Egy kómában lévő beteg, mozdulatlanul heverő,
Nem tudok válaszolni, kevés az akaraterő.
Egy vágóhídra cipelt,hatalmas marha,
Ki csak még jobban sír a hangos szóra.
Egy rabigába vont szabad lélek,
Ez mi meghatároz, e szerint élek.
4 hozzászólás
Kicsit szomorú, viszont dallamos. Nagyon tetszik!
Köszönöm,hogy olvastad!
Az utolsó két sor mintha egy ars poetica lenne, nagyon tetszett, nem is vagy olyan nagy “marha”, ha ilyeneket tudsz írni 🙂
Hanga
Ki vagy Te???
Fantasztikus ember!
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Léna