Ez vagyok én
A szerelmesek hónapjában Óbecsén
a még akkori délmagyarországban,
egy Tisza menti kis faluban
egy kis magyar gyerekkel több lett e világban.
Ezerkilenczszáznegyvenkettőben
mi még akkor igazi magyarok voltunk,
még akkor nem mondta nekünk senki
Magyarország, az nem a mi otthonunk.
Három év elmultával végül
egy “Júgót” csináltak belőlem,
mint az elitélt egy ítélet nélkül
életemnek egy új szakaszába léptem.
Húsz év múlva mint egy Jugoszláv katona
védtem a Délszlávok országát,
de sohasem tudtam azt megérteni
miért érzem én olyan hívónak a magyar nép hazáját.
Huszonhat éves koromig
ha csak egyetlen kívánságom is teljesült volna,
egyszer egy olyan helyen lenni
ahol többmillió magyar él együtt, összefogva.
Csak azt átérezni egyszer
hogy mi magyarok még milyen sokan vagyunk,
de akkor ott sajnos csak azt éreztették velem
mi már nagyon régen, nem hozzájuk tartozunk.
Már több mint negyven éve
körülöttem négy másik nyelvet beszélnek,
a valamikori büszke magyarból
ma már egy nyugodt svájci állampolgár lett.
Az otthonom már rég nem ott van
ahol anyám engem a világra hozott,
saját népem nem akart elismerni engem
szívem magyar maradt, még ha egy „papír svájci” testében is dobog.
Mucsi Antal-Tóni 2009 Február 20