Ezerszer

Ezer életem volt
s elmúlt mind
egymás után,
ahogy húrok
cserélődnek a
régi zongorán.

Ezer tél és nyár
jó és rossz idők
jöttek egyaránt,
volt hogy útban
voltam és volt hogy
senki nem talált.

Ezernyi bűnöm
éget belűről
emészti lelkemet,
lassú hóesés a
kárhozat hamva
csendben eltemet.

Ezerszer álmodott
ezerszer ezer
széttört álom
szilánkjait sehol
nem találom.

S ezernyi arc
ezer mosoly
megannyi érzés
egy ezerszer
feltett kérdés

ezernyi hang
ezernyi emlék
ezerszer visszajár.
Utolsó a sorba.
Ezredik a halál.