Az ezüstnyár hozta el nekünk,
Amiről szól az egész éltünk!
Az igaz boldog szerelmet,
Melyet nyugalom és béke övez!
Boldogság költözött a házba,
Nem zavarja már gyerek lárma!
Egymásra figyelhetünk végre,
Boldogság lakik bennünk és béke!
Az ezüstnyárban nagyon szép,
Hogy foghatom párom két kezét!
A vihar viszont tovább tombol,
Hisz sohasem elég a csókból!
Egymás kezét fogva emlékezünk,
Milyen is volt eddigi életünk!
Felidézzük a sok csodát,
Mit közösen, együtt éltünk át!
Az élet még most is oly csodás.
Ezüstnyarunk is a szerelem hatja át!
Épp úgy nyílik a virág, mint régen,
Csak mi öregszünk ki, lassan egészen!
Kár, hogy csak, most köszöntött minket,
A megtalált, boldog, szerelem!
Most döbbentünk rá mennyi évet
Pocsékoltunk el kedvesem!
Bepótolni sajnos nem lehet,
Az eltűnt langyos éveket!
Ezért használjuk ki legalább,
Amit még nyújthat az ezüstnyár!
Lassan úgyis átadjuk helyünk
Sajnos, örökké nem létezünk!
Számunkra lezárul egy világ
Másoknak adjuk tovább!
Jő az új nemzedék,
Ki majd helyünkre lép!
Ők élik meg a sok csodát,
Mit a mi szívünk is csodált!
3 hozzászólás
szep vers tetszet nagyon gratulalok
Kedves Démon, szerintem a kései szerelem talán még szebb , mint a fiatalkori, bár lehet, hogy nem olyan szenvedélyes de sokkal erősebb. Kivánom, hogy nagyon sokáig tartson. Tetszett a versed.
Kedves Eszter és Szhemi!
Köszönöm, hogy olvastatok és örülök, hogy tetszett a vers.
Ez a kései szerelem, már 24 éve tart, de akkor lett igazi amikor, majdnem vége lett.
gabi