Felhők puha vánkosán pihen a Nap,
nem csillog a hó és marad a fagy.
Marad a bánat és a félhomály,
búsan kopog csőrével a harkály.
Köd fátylába rejtőznek a hegyek,
magas szirtjéhez fagynak a könnyek,
és csak sír keservesen a patak,
átlátszó, jeges páncélja alatt.