F. Galambos Margit: Évek útvesztője / Das Labyrinth die Jahre

Évek útvesztője

Évek útvesztője, furcsa labirint!
Ariadna fonál benne nem vezet.
Kiút nincs és hát vissza sem lehet.

Tévelygünk sután, vakon, ész vesztetten.
És nem látjuk, hogy csapdában vagyunk.
Hiába dolgozunk és fáradunk.

Van ki ráeszmél, hogy: nem érdemes!
De mert ezer, meg százezer rohan,
Utána vágtat ő is botorán.

S e lélekölő hajszás vad iramban
Jó szándék, szép cél, nemes akarat,
Mint felesleges túlsúly, lemarad.

Besározódnak fehér angyalszárnyak.
Nem siratják meg, észre se veszik.
A szennyeset tán jobban szeretik.

Évek útvesztője, szörnyű labirint!
Már útközben is mennyi borzalom, — —
A végét, jaj — tudni se akarom.

F. Galambos Margit: 1892- Óbecse

Das Labyrinth die Jahre

Ein Jahresirrgarten, schräges Labyrinth!
Der Ariana-Faden führt darin nicht.
Es gibt keinen Ausweg und zurück auch nicht.

Wir geraten in die Irre, blind’ d verrückt.
Wir sehen es nicht, dass wir in Falle sind.
Arbeiten viel und ermüden geschwind.

Es gibt solche, die merken: Das lohnt sich nicht!
Doch weil abertausende Rennen mit,
rennt er ja auch mit jedem Schritt und Tritt.

Dieses seelentötende wilde Tempo,
gute Absicht, schönes Ziel, edler Wille,
als eitle Übergewicht ‘d tote Stille.

Die weissen Engelsflügel werden schlammig.
Sie betrauern es nicht, sie merken es nicht mal.
Sie bleiben mit schmutzigen Dingen am Ball.

Ein Jahresirrgarten, übles Labyrinth!
So viel Grässlichkeit an Menschen gewissen,
das Ende Gottlob muss ich gar nicht wissen.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni