Gályarab
Rohan az Élet – vele vágtatok.
Hozzákovácsolt gályarab vagyok.
Meghurcol sáron és csömörön át.
Ki kell innom egy cseppig italát.
Az égbe röpít – fénnyel glóriáz.
Durva röhejjel újra meggyaláz.
Nem én vagyok már, aki megmarad
A lelket őrlő malomkő alatt.
F. Galambos Margit: 1892- Óbecse
Galeerensklave
Das Leben galoppiert, ich galoppiere mit.
Ein angeschmiedeter Galeerensklave bin.
Es schleppt mich über den Schlamm und den Überdruss.
Sein Getränk, bis letzten Tropfen austrinken muss.
Rauf in den Himmel schleudert – und mit Licht umgibt.
Mit anzüglichen Lachen erneut erniedrigt.
Und das, was noch übrig bleibt, das bin nicht mehr ich.
Unten der Seelenmahlenden Stein, übrig blieb nicht.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni