Ihr Vöglein in den Lüften,
Schwingt mit Gesang euch fort
Und grüßet mir den teuren,
Den lieben Heimatsort!
Ihr Lerchen, nehmt die Blüten,
Die zarten mit hinaus!
Ich schmückte sie zur Zierde
Für's teure Vaterhaus.
Du Nachtigall, o schwinge
Dich doch zu mir herab
Und nimm die Rosenknospe
Auf meines Vaters Grab!
Friedrich Nietzsche
Üdvözlet
Ti madárkák a légben,
dalolva elszálltok
köszöntsétek a drága,
szeretett hazám ott!
Ti pacsirták szedjétek,
kert zsenge virágját!
Majd kidíszítem velük
édesapám házát.
Te csalogány, ó lebegj
hozzám a tisztásra
és vidd e rózsabimbót
az apám sírjára!
Fordította Mucsi Antal
2 hozzászólás
Madárkák, fenn az égen
Dallal repüljetek,
Kedves hazámba tőlem
Vinni üdvözletet!
Pacsirták, szép virágból
Szedjetek csokrokat,
Hogy azzal díszíthessem,
Apám, a házadat!
Csalogány, szállj le hozzám,
A rózsa épp most hajt,
Vigyél belőlük bőven
Apám sírjára majd!
Köszöntés
Madárka fenn a légben,
Ha énekelve szállsz,
Köszöntsd te dallal, kérlek,
A drága, szép hazám!
Pacsirták ti kössétek
Virágok szép csokrát!
Diszíteném ez ékkel
Szüleim otthonát.
Csalogány erdőt járva
Lebegj hozzám alá,
S te vidd e rózsaszálat
Apám sírjára rá!
SZBA