Lenyugvó nap hátam mögött, még érezem az utcai füstöt.
Félem kicsit a holnapot és, hogy a tegnap rám mit hagyott.
Néhány katt és már nyílik is a böngésző ablaka.
Másodpercek alatt az újvilág gyermeke költözik a szobába.
Üzenőfal, mint a berlini, magas, de kevesebbet takar.
Szívbe tép régi szerelmek arca, s tűnő barátok minden szava.
Nincs már két kéz, mi összeér, nincs dicséret, csak like tenger.
Nem szól hang, nincs szó, csak klaviatúra, ami karaktert termel.
Ki ez, mi ez, hozzászóltak, így élünk a virtuális világban.
Jelez a földgolyós komponens, terjed a facebook imádat.
Nincs gáz, míg van néha közös ének, közös tánc.
Hétvégén szakad a lánc, néhány felszabadult lány és srác lát.
Látják, hogy a valóság nem lehet online.
Érzik, hogy a jó a földön terem és ott is kószál.
Keresd a netes élményeket, de emlékezz for life,
S tudd, az igaz élményekhez megosztás gomb nem jár.
1 hozzászólás
Nagyon igaz a versed. Tetszenek az írásaid!
Szeretettel:Selanne