A nyár kapuján kint a „zárva” tábla,
a május ma szigorú darabont,
angyalok ronggyá ázott, szelíd szárnya
csitítja a háborgó Balatont.
Törpe örömmel kémleljük az eget –
a Nap fásultan, kábán búcsút int.
Egy régvolt július újra belénk szeret,
s visszalopjuk fülledt emlékeink.
3 hozzászólás
Remek ez a versed is: eredeti megfogalmazás mesteri rímekkel. Mi kell még?… Talán csak a jó idő hiányzik:))
Üdv: Klári
Kedves Netelka!
Talán hamarosan a "nyitva" táblát is láthatjuk. 🙂
Tetszett a versed stílusa, a költői képeid, jelzőid találóak.
Szeretettel: Zsóka
Klári, Zsóka, mindkettőtöknek nagyon köszönöm 🙂