Szomorúság könnye csorran,
kertek alatt a fasorban.
Elfagyott az árvácskája,
szíve helyén bús sirám van.
Gondozta ő szív lélekkel,
betakarta minden éjjel,
takaróba bugyolálta,
reggelente megcsodálta.
Szirmát bársony szegélyezte,
sötét, lila csendjét hitte,
mégis egy nap hűs hajnalán
elragadta őt a Halál.