Lelkeket szaggató karmával
Váj beléd a gonosz Fájdalom,
Acélnál keményebb markával
szívedet szorító borzalom.
Érheti tested bármely részét,
Fogaid jól összeszorítod.
De ha megsebzi szíved mélyét…
Erős vagy nagyon, ha kibírod.
Mert a szív s lélek fájdalma az,
Mit elviselni képtelenség.
Csak terjed megállíthatatlan,
A belsődben, tűzként égetvén.
Mint valamely keserű ital,
Egyre csak ömlik torkodon,
Mígnem testedben túlcsordulva
Sós könnyként pereg le arcodon.
Már úgy érzed, hánynod kell tőle,
De még mindig ömlik, egyre több.
Nincs erőd szabadulni tőle,
S nem érted honnan jön ennyi könny.
Rádtelepszik, s ha nem vigyázol
Szép lassan maga alá temet.
Végül már szöknél e világból…
A Fájdalom a legkegyetlenebb.
3 hozzászólás
Nagyon-nagyon jó vers! Gratulálok!
Nem tudok újat írni, nagyon szép!
Nagyon köszönöm nektek! Örülök, hogy hozzászóltatok!