Megszabdal az élet,belém vág egy álom,
Rémálmok között csak a kiútra vágyom.
Gyötrelem,fájdalom tépi a lelkem,
Ezernyi döntés tudnám mit kell tennem.
Ordítás hasítja az éj sötétjét,
Dermesztő hidegben közénklép.
Hanyatló holdvilág fénye lobban,
Egy szentjánosbogár üvegnek koppan.
Csend ébred mely csontomig hatol,
Utolsó felvonásként eljön a pokol!
5 hozzászólás
hűű egészen horrorisztikusan hatott rám!! Jól megfogalmaztad!
Még mindig nagy a fájdalom benned, és ezt
szívszorítóan jeleníted meg.
Örülök, hogy ismét olvastalak.
Szia! A vers nagyon jól kifejezi a címet, szinte tapintható a szenvedés, de figyelj jobban a helyesírásra (központozás, szóközök, stb.). Üdv, Poppy
Szia Köszönöm a véleményed és a többiekét is!Igen a legnagyobb bajom a helesírás!:-(
Az sajnos nem az erősségem!
Stevee
Stevee! Jó lett! Fájdalmasan szomorú…érezhető. Grat!:)