Mennyi mindent nem várok már.
A virágoknál is gyengédebb vagyok.
Mosolygok terád, szemed játékát nézem,
s kérem a perceket, az órákat,
ne siessenek, mikor együtt lehetek veled.
Mással vagy, mindig mással, de nem bánom…
Szeretlek így is,
szeretlek, ha mással vagy is,
nem velem.
Ilyen a szerelem.
De lelkem mélyén
a fájdalom feszül,
a fájdalom, ott legbelül.
4 hozzászólás
Kedves Szergely!
Megható a versed, nagyon tetszik.
Szeretettel:
A.S.N
Köszönöm!!!
Ez egy nagyon jo iras, tetszett. A vegen az nevelöket elhagynam: "De lelkem mélyén
fájdalom feszül,
fájdalom, ott legbelül." Az elsö versszak sodro, megragadja az embert. Jol hangsulyozod a "Massal vagy, szeretlek" gondolatot a masodik versszakban. Hiaba ismetled a szavakat, nekem tetszett ez a nyomatekositas. Örültem, hogy olvastam.
Kedves Hayal!
Köszi, hogy olvastad, örülök, hogy írtál. Régen voltam a napvilágon, ezért nem láttam még!
Üdv, Gergő