küld felénk pár sugarat,
tarka színű madarak,
szolfézs órát tartanak.
Csodálom a fát, mely
érez, lát és hall,
megnő hamar,
senkit nem zavar.
Szellő ringatja koronáját,
szél csapkodja levelét,
vihar tépázza gyenge ágát,
orkán összetöri életét.
Fák és madarak
küld felénk pár sugarat,
tarka színű madarak,
szolfézs órát tartanak.
5 hozzászólás
és a fa mindezek ellenére mégis tovább él, mint mi…
Tetszik a versed.
Kedves Györgyi!
Nagyon szépet alkottál!
Szeretettel,
Zsolt
Szia! Nekem a második-harmadik versszakból hiányzik az első nagyszerű lüktetése, ritmikája. Poppy
"Csodálom a fát, mely érez, lát és hall…" Nagyon széép! Grat!:)
Szép gondolatok, érzelmek. A forma is ezeknek megfelelő. Érzékeny lélekre vall! Üdvözöllek, Katalin