Megnyugszik a tér, az idő,
csendes ritmus,elbűvölő
színorgiát ölt magára
Hull a falevél….
Sárga színfolt,elmerülő,
rőtvörösben megőszülő
tekintettel néz a fára
Hull a falevél….
Aláhullva még egy végső
búcsút int a feketéllő
égbolt felé,elsárgulva
Hull a falevél…..
4 hozzászólás
Remek vers.
DE nem hiába hal meg az a kis levél, hisz elporlad, táplálja a földet és azon keresztül a fát, aki tavasszal új levéléleteket sarjaszt.
Tetszett a versed.
Üdv: József
üdv kedves szhemi:)…ha tudományosan nézzük…igazad van!…csak öreg édesanyámra gondoltam,aki most a kórházban fekszik….örülök,hogy olvastál:)…üdv..doratea
Dallamosan szép idézése az "elmúlás"-nak…
Szeretnivaló vers.
Barátsággal: dinipapa
….:)üdv neked dinipapa:)….az aranyősz mellett ez is eszébe jut az embernek egyes napokon….örülök,hogy jöttél olvasgatni:)…dorratea