Falu Tamás: Névtelen katona / Névtelen katona

Névtelen katona

Nem a dicső hadvezért zengem,
Ki tervezte a háborút,
Kinek nevét örök hír őrzi,
Kitől a világ lángra gyúlt.

Én az egyszerű embert zengem,
Kit mozgósított a plakát,
Akit a riadt állomásra
Sírva kísért a kis család.

Kit géppuska várt s lövészárok,
S figyelte röpülők neszét,
Kit bomba ért egy vad rohamban,
S ezer darabra tépte szét.

Akinek ezer darabjából
Ezer felé csorgott a vér,
S akinek sírját egyszerűen
Csak úgy hívják, hogy csatatér.

Kinek özvegye férjhez ment már,
Új apát kapott gyereke,
Aki nélkül meg nem zökkenve
Forog a világ kereke.

Kinek neve elhalványult már
Sok hivatalos iraton,
Én azt, kit senkisem sirat már,
A siratatlant siratom.

Falu Tamás: 1881 – 1977

Namenlose Soldat

Nicht den glorreichen Kriegsherrn lobe
nicht den, wer den Krieg geplant hat,
dessen Name lobend bewahrt wird,
der die Welt in Brand gesetzt hat.

Ich lobe den normalen Menschen,
wen der Anschlag mobilisiert hat?
Wen man auf den Bahnhof des Schreckens,
die weinende Familie brach.

Auf wen das Gewehr ‘d der Krieg wartet,
der die Flugzeuge beobachtete,
den in dem Sturm eine Bombe traf,
‘d in tausend Stücke zereisste.

Wem von seinem tausende Stücken
in tausend Richtungen floss, das Blut
und dessen Grab geradezu nur,
einfach als Schlachtfeld nennen tut.

Wessen Witwe geheiratet hat,
ihr Kind ein neuer Vater bekam,
ohne den, dass es jemand gestört,
das Rad der Welt dreht sich grausam.

Dessen Name bereits verblasst auf
offiziellen Dokumenten,
Ich bin der, dem niemand mehr trauert,
für Reuelose, tu’ ich Weinen.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni