Fekszem a lét peremén, rohanó kép tart a színen,
kapcsol a kéz, de az agy nem követi a valót,
kinn a sötét toboroz vért lihegő, behemót
farkasokat, tudom én, megesik most újra velem…
felkelek lassan, az ágy szigetén túl rám szabadul
szívdobogásom, a vad, félelem űzte ütem,
kattan a zár, a redőny surran a fémperemen,
vermelem önmagam el temetetlen, itt legalul.
Átfon a kar, megölelsz, hitem aprót rezdül; a kín
összeszorít, nem ereszt árkaiból ez a csend,
múltat idéz, felemészt árnyakat, görbe jelent…
én feladom, csak aludj. Hazavárnak farkasaim…
14 hozzászólás
Kinn mos farkasok vannak-"bent" barátok, ismerős lelkek,akik
köszönik ezt a remek verset!
Így érzem én is, ruca, köszönöm, hogy olvastál!
aLéb
Kedves Aléb!
Remek, elgondolkodtató versed. Többször elolvastam.
Szeretettel:Ági
Szia Béla!
A bárányok hallgatnak… Talán értem. Mindenképpen azt gondolom olyan feltörő kín van benne. Köszönöm!
Kedves Ágnes. köszönöm, hogy olvastad a verset.
aLéb
Szia Marietta!
Jól érzed, valóban kín van benne. Hogy a bárányok hallgatnak-e, és ezek mi vagyunk, vagy sem, ezt nem tudom :-). Mindenesetre a félelmek megfogalmazása, elkerülhetetlenségük kínja, jól látod, benne van a versben… illetve így szántam :-). Köszönöm érzékeny olvasásod!
aLéb
Szia aLéb!
Ez kíméletlenül komoly vers, lelkileg letaglóz, ütnek a képek, pofonokkal. Az agy teljesen jól működik, nem hibázik. Mi is a "való"? Az bizony él, akár kint, akár bent mozdul.
Mélyre ás, ott is marad, szerintem jól teszi, mert olyan lent van, hogy onnan már csak felfelé vezethet az út. Tevékenyen meg kell élni a mélységeket ahhoz, hogy magasságokhoz juthassunk. Azok a szerpentinek kiválóan alkalmasak erre. Ha megmásztuk, a csúcs katarzissal tölt el bennünket. Persze vannak áldozatok, nem könnyű, de néha elengedhetetlen. Vannak olyan dolgok, amikért hallgatólagosan is érdemes küzdeni. Szédületes a vers, a záró szakasztól nem tudok szabadulni, még maradok… A feladásról pedig szót se ejts! (Eger ostroma van előttem: győztek.)…
… Verstanilag mit is mondhatnék? A tartalom elsöpri a formát, belevesztem, megbízom a tudásodban. 🙂
Ez amolyan "Farkasokkal táncoló" vers, nagyon mély, nagyon érthető, nagyon jó. 🙂
Oscar-szobor járna, de ez más kategória. 🙂
Kemény-komoly-mély-merülő vers, de ára van. Na, megyek az utolsó szakaszhoz. 🙂
Elképesztő a tehetséged, meghajlok előtted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
… ja igen… a Farkasokkal táncoló nagyon tetszett, ez a megközelítés eszembe sem jutott :-). A forma? Bízzuk a hozzáértőkre :-), a forma eszköz, nem cél…
Köszönöm mégegyszer!
aLéb
Szia Kankalin!
Örömmel olvastam a vers alatt a hozzászlásod, mert úgy érzem, meg tudtad élni a szavakat belülről is. Kicsit (nem is kicsit) minden versnek dolga, hogy az olvasója saját magára tudja fordítani, és én most itt ezt láttam, köszönöm.
aLéb
Remek a ritmus, a rímképlet. Tartalmilagtalán túl borongós lett, sok farkast tereltél bele. 🙂
Kösz, Csaba. Igen, jól érzed, ez ilyen, ennyire "sötét".- Köszönöm, hogy olvastad!
aLéb
Kedves aLéb!
Mélységes fájdalom süt a versedből. Ahogy olvasom versed, átélem a kínt, mit érezhetsz.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:Mária
Kedves Mária, örülök, hogy olvastad a versem.
Köszönettel
aLéb