Látod? Ködpaplan ereszkedett le,
s kísérteties fényben ég a Hold.
Ily hatalmas és fényes sosem volt,
farkasok úsznak rajta keresztbe.
Földi testvéreik szemük meresztve
nyugtalanul lesnek birkaakolt.
Rés nincs…az ajtó lelakatolt…
zsákmányt itt vadállat ma nem szerezne…
Új irányt végy! Máris fordul a horda,
új szagot fogva követnek vezért,
zord hegygerinceken ügetnek sorba,
s míg korgó gyomruk kívánja a vért,
kisvadak bújnak üregbe, bokorba,
félve remélik megúszni a vészt.
∞
Néma tusák törik csend hangjait,
itt nyúl nyikkan, ott madár felsüvít,
vad horda egy villanásba sürít
halált, megritkítva az erdő vadjait.
S mint Aiólosz, ha küldi viharait,
szelek a ködfelhőket messze űzik,
hajnal pírját derengő égre tűzik.
Farkashad visszavonja sorait,
dús prémjét hizlalta ma az erdő,
kártékony féreg iszkol már helyére…
Volt Hús! és Vér! zsákmány elegendő…
éhség réme nem szűköl fejébe…
Míg nem jön nála ércesebb erő,
farkas oszt halált kényére-kedvére!
15 hozzászólás
Kedves Irén!
Nagyon jók lettek a külön írt szonettjeid. Lám, nem csak én szerettem meg a szonettet, Te is műveled – s nagyon sikeresen!
Igazán jól sikerült, gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata,
valóban szeretem a szonettet, és itt a Napvilágon ez megtalálható. Örültem, amikor elkezdtük többen is írni sorozatosan a szonetteket. Remélem, folytatódik majd…
Köszönöm kedves szavaidat!
Kedves Irénke!
"Farkashordák" már nem csak az erdőkben pusztítanak.
Talán nem véresen, de hatékonyan…
Beleborzongtam.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Az eleje direkt kicsit bizonytalan, kicsit ködös, a farkasokhoz illik ez a sötét, ijesztő környezet, hisz főleg éjjel vadásznak. Ijesztgetni azért nem akarok…
Átvitt értelem is lehetséges.
Köszönöm, hogy olvastad.
Igazi "ragadozó" vers! Érzem és látom minden pillanatát!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Örülök írásodnak, kedves Fél-X!
Kedves Irén!
Nem tudom, hogy Nálad miért lepődök meg, csaknem minden alkalommal. Nagyon megcsípted ezt a témát. Mind a két szonettedet jónak tartom, sőt, nagyon jónak. Az elsőnek az első szakasza lenyűgözött. Az a kép, a hold előterében, fénytengerében úszó farkasokkal, egészen szférikus hangulatú és valószínűtlensége ellenére, (vagy talán éppen azért) sugárzik. A másodiknaka választékos szókészlete (is) tetszik. (ércesebb erő, stb.)
Az Erény-t is most olvastam. Egyik jobb, mint a másik.
Elismerésem. a
Kedves antonius!
Én sem tudom, miért lepődsz meg…?:))))
Valószínűleg nem túlzottan női téma a farkascsorda, és pusztítása… Ez igaz. Nem is tudtam, és kíváncsian vártam, merre fog kanyarodni a gondolat, amikor az első verssszakot megírtam a láncvershez. (Farkasok éjszakája) A Hold előtt átfutó felhők ellenére még sok más felé is elágazhatott volna, de maradt a farkas, az erdő, és ehhez alakítottam a végén a szonettet.
Nem a legromantikusabb, az biztos…De hát ilyen is van.
Nagyon örülök, hogy tetszett, és olvastad. Köszönöm.
Tényleg érdekes, igazán jól sikerült alkotás.
Élvezet volt elolvasni.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás, köszönöm a véleményedet!
Kedves Irén!
" ködpaplan… kisérteties fény… farkasok… " Bevallom fázom. Mégis azt kell mondjam, szonettjeid dícséretesek. 🙂
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pirospipacs,
őszintén örülök, hogy így gondolod. Köszönöm szépen!
A farkasokat régen valamilyen titokzatos tisztelet övezte. Talán az utazók félték a falkákat telente és a pásztorok a nyájat.
A holdfény és a farkasüvöltés az ember lelkét is felborzolja. Talán ősfélelem, mely belénk ivódott. Gyerekkoromban hallottam, hogy hideg teleken a farkasok lejönnek a Szlovák hegyekből, mert éhesek. Bizony féltem tőlük, ha kimentem a városból.
Gratulálok neked, csodás, ahogyan szonettbe foglaltad a témát.
alberth
Kedves alberth, hosszú választ elvitte a gép…
Lényeg, hogy az erőt és kérlelhetetlenséget mindig is csodálták. A farkas megjelent már nálunk is újra, bár ennek nem mindenki örül.
Köszönöm, hogy írtál!
Tetszik, szeretem én is a szonetteket (próbálkoztam én is velük; ad egy keretet a költeménynek). Legjobban tetszik az elsőnek az első, a másodiknak pedig a második versszaka.
Üdvözlettel Á.E.