Sötét világ betakarja lelkemet,
kegyvesztettek lettünk, mi emberek.
Néhány őrült végzete a magány,
farkasok között harapós a bárány.
Egymást tiporni lábbal, mondd mire jó,
csukott szemmel élni mindent nem való.
Dönteni kell sietve ki hova áll,
kikönyököl szemeteken a Halál.
2 hozzászólás
Kíváncsi lennék, mi ihlette ezeket a sorokat. Különösen az utolsó sor hihetetlenül erős. Az első soron picit változtatnék: “Sötét világ takarja be lelkemet”. Egyébként nagyon tetszett, leslie.
Szia leslie!
Nem valami vidám vers… sikerült kifejezned (az azóta már remélhetőleg tovatűnt)
“világvége hangulatot”
Gyömbér