Napfényben fürdő
álarcát levette,
fejét kátrányba
mártotta helyette,
fáradtan kiült
az ég vizén a partra,
a csillagokat a mennyezet
sebeire varrta,
zsebébe csendes
fájdalmat tömött.
Hé! Van valaki ott
a paraván mögött?
Láttam, ahogy az álom
lebeg ezüstfonálon.
Beteljesült a vágyam.
Megsimogattam lágyan
sima, meztelen testét,
de megint lejött a festék.
7 hozzászólás
Kedves vaj!
Ez nem semmi! Csodásak a képeid…
Üdv: Borostyán
Gyönyörű bár egy ponton szerintem kicsit pontatlan, vagy én nem tudom értelmezni:), eddig még nem sikerült értelmeznem…
Napfényben fürdő
álarcát levette,
fejét kátrányba
mártotta helyette,
fáradtan kiült
az ég vizén a partra,
mártotta HELYETTE,
fáradtan…
A helyette szó itt valahogy ebben a szövegösszefüggésben nem jó szerintem vagy is én nem értem, hogy mit akar vagy kéne kifejeznie. Persze a rím kötelez meg valamivel össze kell tákolni a sorokat, amúgy biztosan csak én nem értem.
Üdv
Helyette: vagyis a napfürdőzés helyett…ez tökre érthető, a vers pedig játszik a szavakkal, a képzelettel, szellemes, ötletes!
szia: én
Remek, élvezetes, titokzatos. Nem baj, ha nem minden érthető benne.
Gratula: Colhicum
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást. Michelangelo: a zavarosnak tűnő rész egyszerűen csak annyi, hogy este lett. üdv/vaj
Szépséges, titkokkal teli, gyönyörű költői képekkel feldíszítve.
Ahogy az este eljöttét leírod…az csodás.
Öröm volt nálad járni.
Csodaszép az írásod, nekem az utolsó pár sor tetszik a legjobban…valahogy az jutott eszembe, hogy néha annyira vágyunk vmire,vagy vkire, és mikor a mienk lesz,akkor jövünk rá, hogy egyáltalán nem is arra vágytunk,mert nem is az, aminek hittük…. Az első rész is gyönyörű, tetszenek a szavak amiket használsz. Örülök,hogy olvashattam!
H.