Fázva keresem
szomorú búcsú
a hulló leveleknek
halk didergése
***
a jéghideg szél
kavarogva sodorja
végig az úton
***
magot keresve
madarak csivitelnek
kopasz ágakon
***
tél ült a tájra
bucsút vett már a fáktól
őszi napsugár
***
lombjuk vesztetten
a hidegtől reszketnek
zizegő bokrok
***
egyedül vagyok
csak avart sodor a szél
kihalt utcákon
***
fázva keresem
az eltévedt utamat
kopasz fák alatt
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szépek a haikuid, mély érzéseket is közvetítenek. Próbáld meg úgy elolvasni, ha mindegyiknél az első sort a harmadikkal felcseréled. Én is azt tettem. és úgy a hatás még jobban fokozódik. Persze csak az én meglátásom, de próbáld ki és érezni fogod, mire is gondolok. Egy kivétellel a másodiknál nem kell. Ugye nem baj ha kontárkodtam?
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Látod mennyit ért a "kontárkodásod"? Ha észrevetted, én sohasem voltam a kritika ellen, hanem csak az forna ellen, ahogy itt többen is űzik. Ehy felápitő kritikára minden embernek, minden terüreleten szüksége van, de mint ahogy itt mondani szokást: A hang adja a zenét! Sokszor az életben nem az a fontos, hogy mit, hanem, hogy hogyan és mikor mondjuk.
Én már meg is változtattam, és így őszintén mondva, nekem is jobban tatszik.
Köszönve neked.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ennek örülök, hogy érzed, te is a különbséget, és már át is formáztad.
Tudod, a haiku írás egyik legszebb része, amikor leírod először amit épp akkor gondolsz, úgy ahogy gondolod. Utána jön a játékosabb része, úgy formálni, úgy rakni, vagy változtatni szavakat, netán ragokat, vagy éppen az első és második sort, amiről úgy gondolod majd, hogy az elérni kívánt hatást a legjobban eléred. Hidd, el érdemes bibelődni vele, sőt még élvezetes is. Szerintem megéri a fáradtságot és az időt is. Hajrá csak így tovább!
szeretettel-panka
Kedves Tóni!
Olyan ez a haikucsokor, mintha én írtam volna. 🙂
Engem nagyon megfogott!
Szeretettel:
Nairi