Fegyházam őrei

Szögesdrót körül mily süvítő a szél,
ijesztő szurdokban
telihold alján is szörnyű lett az éj.

Erőszakos katonák bőr csuhája fenyeget:

Rideg szobám kövein
gyarló sereg küldöttei nem ölnek,
rácsot ütve járnak, míglen
hű Segítőm keresztjei eltörnek!

Hisz exhumáltak csontjai közt

Amidőn az eső kihalt földet mos,
zavart elme azon töpreng
szomjúzó test miként lehet öngyilkos.

Túlerő szűk helyiséget körülfogja,
míg óva intve
torz arcú hadvezérük cellám bontja,

De váratlanul eljön

Egy kimerült szökésre tett kísérlet:
ha elfognak, én föladom…
nekem itt már ez a végső ítélet!

Öleld át szívem

Deus qui potestatem habes
donare vitam post mortem.

Amen!