Fehér Ferenc: Apám citerája / Vaters Zither

Valaha megvolt mind a húrja,
valaha simább volt a fája.
Valaha tiszta szívből zengett
apám citerája.

Zengett, mint nyáréjen a búza,
s panaszkodott téli esteken.
Sírt, mint csöpp gyerekkel a bölcső,
mint papír sír az ablaküvegen.

Zsongott, mint barackfán a méhek,
pengett, mint kasza peng az üllőn.
Olykor pattant egy húrja, s vénült,
mint zúgó akácfák a dűlőn.

Vénült, mint ősztájon az esték.
Fájában már száz szú percegett.
Nem is tudom, nem vettük észre:
apánk haja is már őszesebb.

Télestén, ha néha otthon járok,
emlékeznék hangjainál, de hiába:
sötét padlássarokban hallgat
apám asztali citerája.

Vele hallgat a ház, a nóta,
s a messze néző padlásszemek.
Olykor, ha szél sír el a tető felett,
jó húrjai még föl-fölzengenek,
s én hallgatom, mint mesét a gyermek,
hallgatom, mint ős partot a víz.
Nem tudok elszakadni tőle:
így, némán is vissza-visszahív.

Fehér Ferenc

Vaters Zither

Dereinst hat die noch alle Saiten,
dereinst war das Holz auch ganz anders.
Dereinst tönte es innig von Herz,
der Zither meines Vaters.

Es tönte, wie in Sommernacht der Weizen,
'd an Winterabenden hat geklagt.
Weinte, wie mit dem Säugling die Wiege,
wie ein Blatt Papier weint, an Fensterglas.

Summte wie an Aprikosen die Bienen,
geschwirrt, wie die Sense schwirrt am Amboss.
Bisweilen knackt eine Saite und altert,
wie am Flur, jault der Akazie Koloss.

Altert, wie im Herbst die Abende.
Über hundert Würmer sind schon im Holz.
Weiss nicht warum, aber gar nicht bemerkt:
Vaters Kopf wird von grauen Haaren überrollt.

AmWinterabend,wenn ich manchmal zu Hause bin,
seine Töne wurden mich erinnern, vergebens:
In dunkler Ecke, auf dem Dachboden, schweigt
das Messerbänkchen Zither des Vaters.

Mit ihm schweigt das Haus, der Gesang
und in der Ferne schauende Dachfenster.
Hie und da, wenn der Wind weint, über das Dach
hört man immer, die alten Saiten wieder fester,
und ich Lausche, wie das Märchen das Kind,
lausche, wie das Wasser der uralten Ufer.
Ich kann mich nicht losreissen von ihm:
so, auch stumm, mich immer wieder zurückrufen.

Fordította Mucsi Antal