Honi táj batyuját
költöző fecskének,
sóhajtásnyi utat
szállingó levélnek
Erdőnek ösvényt,
ösvénynek erdőt –
kérges nagy fáknak
fésülő szellőt,
hosszú nagy hallgatást
ijesztő kuviknak –
hétmérföldes csizmát
iszkoló nyusziknak,
bútorok nyugalmát,
csöndet a szobának –
öregek békéjét
búcsúzó sugárnak,
gyöngéknek jóság
szelíd hatalmát –
felhőnek égbolt
fénylő nyugalmát,
hűvöst a nyárnak,
tüzet a télnek –
álmok libegését
levált levélnek,
békét az álomba
szendergő mezőnek –
kristályszép hangot az
iskolacsengőnek,
napsugár-küllőket
álom-szekereknek –
először induló,
táskás kicsinyeknek,
hűséges kezeket
percegő tollaknak –
pontot az első és
utolsó mondatnak!
Szép szót, ha oktatnak!
Lelket, ha mesélnek!
Igazmondó véget
mindegyik mesének!
Fehér Ferenc
Wegzehrung
Heimische Bündel
ziehenden Schwalben –
seufzender Wege
driftenden Blättern.
Für den Wald ein Weg
für den Weg ein Wald –
den grossen Bäumen,
kleinen Briesen bald,
Sehr lange Stille
mulmigen Steinkauz –
Siebenmeilen Stiefel
flüchtiger Wühlmaus,
ruhe den Möbeln
Stille den Zimmern –
Abschiedenden Strahl
den Altern Frieden,
schwachen die Güte
fromme Gewalten –
Wolken himmlische
Ruhe soll walten,
schatten den Sommern
Feuer den Wintern –
wallender Träume
rostigen Blättern,
friede in den Träumen
schlummernder Ebene –
kristallklarer Klang für
die Schulglocken Stimme,
Speichen aus Sonnenstrahl
für Fuhrwerk den Träumen –
die erstmals unterwegs,
mit bunten Schulmappen,
die vertrauten Hände
Federn fleissig Kratzen –
Punkte für den Ersten
und den letzten Sätzchen!
Schönes Wort, beim Lehren!
Mit Seele erzählen!
Wahren Worten am Schluss
bei Ende im Märchen!
Fordította Mucsi Antal