Fehér Karácsony,
hófelhő fénylik,
belső a mosoly,
felszáll az égig.
Hópihék lepik
megfáradt vállunk,
úgy tűnik mintha
kinőne szárnyunk.
Ünnepi dalok
lelkünkben kelnek,
a szívünk mélyén
álmok legelnek.
Szent ez az éj, most
születik Urunk,
időtlen bennünk,
hogy erről tudunk.
Mert szavak nélkül
titkokat szólunk,
boldogok leszünk,
vagyunk és voltunk.
Ezen az éjen
tudja a lelkünk,
szeretet vezet,
mert útra keltünk.
Fenyő, ajándék,
a közös asztal,
mindez csak díszlet,
a szép szavakkal…
Szívünkben fény van,
szemünk sugárzik,
lelkünknek mélyén,
Jézuska játszik…