fehér szívvel várlak

paróka a fejre szép hajat cserélj őszre
úgyis nyár után ez következik
légy előrelátó vénasszonyok nyara, jöszte!
fehér szívvel várlak öregség valameddig

talán csütörtökig, talán újévig mindegy
fő a szürkehaj meg a színes képzelet
minden fán terem valami neked
én már úgy látom, nem szüretelek

egyenesen a tőröl csavarom a mustot
megragadva a szőlőfürtöket
az élet poharába – onnan iszok
ki minden nedűt önkezüleg

s felmegyek egy hegyre egész fel
annyira magasra a felhőket elérjem
ne bánd világ hogy rád vissza se nézek
s ott maradok örökre a fényben