A nyár kimosta mára mindenem,
nehéz az éj, a pára. Intenem
se kell: az utca keskeny, incseleg,
ne hagyd, hogy újra megtekintselek!
Ki elmegy innen, úgyse jár haza,
hiába húzza vissza már az a
gyerekkorokkal összenőtt szövet:
a macskakő szelídje sem követ.
Az ismeretlen esti illatok
között a csendeken kinyílhatok
középre szórva, mint a kerti gyom,
de közben itt a testem elhagyom,
az új alak becsap, sikertelen
nyílik-csukódik pár ikerterem,
cseréli részeim, a láb a kart,
s kijáratával önmagába tart.
13 hozzászólás
Megható… igazán megható. Jó a mélységeiben elmerülni. Remek a versed Andi!
Szeretettel
Ida
Tíz pontot szeretnék adni.
Az egyik legjobb versed az utóbbi öt év során.
Az utolsó versszakban az ikerterem szót egybeírnám,
mert úgy többértelmű.
És a sikertelen után nem tennék vesszőt.
Lélegzetelállító vers. Nemes Nagy. Pilinszky.
Nagyon szépen köszönöm, Ida. Ez egy régi vers már, egy lyányka a minap eszembe juttatta.
Hmm. Ikerterem? Tulajdonképpen tényleg jobb. S azért ne tegyek vesszőt, mert "sikertelen nyíljon-csukódjon"?
Egészen tetszik ez így, némi szokásos belső hadakozás és átgondolás után.
Köszönöm az ötletet, javítani fogom.
Fuú Andi, ez nagyon jó lett. Harmadjára ugrok fejest ide, és még ki tudja, hányszor fogok. Ez nagyon ott van.
Üdv.
A.
Ezért én is odáig vagyok, de az ismeretlen lány valamiért még mindig top… 🙂
persze, az értékelés lemaradt, szét vagyok szóródva.
Az ismeretlen lányok topjai engem is vonzanak, meg az ismerősöké is,
de ha – a csibészkedést félretéve – a két V.A. vers közül kell választanom, én erre szavazok.
látod, Rea, kell egy közönségdíjas vers… 🙂
Ejha!:) Ez a vers a szívemmel együtt lüktet:). De tényleg, ahogy olvasom (no persze hangosan, és vagy harmadjára), végig fut rajtam a meleg, aztán a hideg, szóval beleborzongok annyira jóóó!! Az ilyen versekért érdemes… :))
Gratulálok Andi!
Ölellek:
Évi
Andi, köszönöm szépen!
Szandi: látom, de nem értem, ez a vers valahogy sosem került szóba, sehol, semmiért, amolyan "futottak még"-kategóriás volt. Ide is azért hoztam, mert már tényleg nemigen találok olyat, ami még viszonylag elfogadható, és nincs itt, és mert valaki eszembe juttatta a fb-n a minap, aranyosan.
Zoltán: köszönöm a csiszolásra való javaslatot, szerintem is jobb így. Érdemes évek múlva átgondolni dolgokat, megéri.
Kedves Andrea!
Én is tíz pontot adnék rá, ha lehetne 🙂
A ritmusa nagyon nagy kedvencem olvasóként is és alkotóként is! Mély mondanivalót hordoz, mégis könnyed… igazi elmélkedés, nagyon megmozgatta a fantáziámat. Többször is elolvastam egymás után, és mindahányszor rejtett valami újat, valami izgalmasat a képzeletembe. Megtalálom a versedben a költőt is, ugyanakkor engedi az írásod azt is, hogy én, magam megalkossam a szavaidon keresztül azt a világot, ami – mondhatni – az én univerzumomban létezik 🙂 és ez nagyon jóleső!
Örülök, hogy azt olvasom, hogy Te is csiszolgatod a verseidet… én is szoktam 🙂
Szeretettel: barackvirág
Fejest ugrottam versedbe, tetszik az egész, "reás", az utolsó versszakban pedig még jópárszor megmártóztam, az valami eszméletlen jó, igaz, még kicsit rágódom rajta, benne…
A ritmusra, formára, fantasztikus áthajlásaidra nem is térnék ki.
Köszönöm, Mónika és Taz!
Barackvirág: vallom, hogy azért is érdemes csiszolni őket, mert: néha visszaolvasgatom a régieket, és csodálkozom, hogy Úristen, ennyi bénaságot leírni…de az egész verset nem szeretném elveszíteni mégsem azáltal, hogy nem szívesen vállalom fel, a mostani tudásom, ismereteim mércéjével. Így a rosszabb részeket inkább átírom.
Többektől hallottam, hogy megteszik. Vannak, akik egészen idősen csinálják ezt.
Maximum vékonyabb lesz az "életmű", de színvonalasabb.
Ez persze csak az én véleményem.