Forgatom magamban a kardot
Mint egy ember ki régen feladta a harcot
Kit vonz egy másik dallama a létnek
S keserűen nézek, mások így élnek
Ej a nyarak de szépek
Lennének.. vígan táncolnak
Míg én csendeben, halkan
Az élettől elvadultan
Szövöm magam álmát
Minek végén én látom kárát
Fekete erdőben, fekete házban
Fekete szobában, fekete ágyban
Fekete takaró alatt, fekete lázban
Forgolódok, színes képek közt
Itt van mindegyik, mindegyik ki megölt
S mikor javulok Mindig van Mindig
Egy új jelölt ki fájóbb mint a másik
SZÍNES KÉPEK! MINDEGYIK!
Halálra vágyik….
Pedig én is tudom ám
Mi joga a szépnek
Mi joga a szívnek
Melytől új életre kelek
Vagy kelnék…
Engem is fütöttek valaha
Fenkölt eszmék
A szépre való vágy
S nekem mi maradt?!
Fekete álom és fehér vágy…..
1 hozzászólás
Szerintemn fölösleges nagybetüt használni. Ha jó a sor, jó a gondolat, a mondat, akkor a nélkül is kell hatást ér el.
Üdv