A régi fotóim fekete-fehérek,
fényérzékeny réteg pillanatok őre,
albumom világa hívogatja lelkem,
lapjait forgatom hátulról előre.
E múltbéli képek, ahogy rájuk nézek,
eszembe juttatják, mit régen feledtem,
időtávlatokban az emlékek szépek,
amikor kenyerem javát már megettem.
Hihetetlen szinte, e gyermek én voltam?
Eszembe jut milyen ruhácskákat hordtam,
mikor cipőfűzőm tanultam megkötni.
Szép öltönyt viseltem, nyakkendő díszített,
színpompásan, büszkén, nyakamban feszített,
s problémát okozott a bokor, a masni…
1 hozzászólás
Kedves Alberth!
Nagyon szép vers, tetszett! imádom a régi fényképeket!
Gratulálok
Szeretettel
Marcsy