Jó anyámnak kérésére vagyok itt,
Azt mondta, a házasság boldogít.
Fehér ruhát öltött rám, díszeset,
Mirtuszból font koszorút, ékeset.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Fehér ruha, piros rózsa, szép csokor,
A pap is már csak én felém szónokol.
Kérdés hallik, hangom úgy szól válaszul
Mintha ébrednék egy szép álomból.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Elhagyom a leánykori szép mesét,
Nekem adják bukott nők volt kedvesét.
Neki cím kell, családomnak pedig, pénz.
Nem tudhatod, e világon miért élsz!
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
A vőlegény kövér, idős, potrohos,
Az sem ritka, hogy egész nap másnapos.
Ha hozzám ér egész testem úgy sikolt,
Mint mikor a halál kaszája súrol.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Boldog násznép ehet, ihat, úgy vigad.
Táncolnak, míg a ház össze nem roskad.
Anyám biztat. „Lesz majd ékszer és bunda,
Nem szenvedsz hiányt semmiben, kis buta.”
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Jő a hajnal, megy a násznép már haza,
Rám köszöntött a rövid nászéjszaka.
Férjem részeg, dohányszagú és durva,
Fehér vérként reccsen rajtam a ruha.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Fájdalmammal nem törődik senki sem,
Fehér selymen piros vérem, elvesztem.
Leszakították a rózsát, most hervad,
Széttiporta egy lelketlen fenevad.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Nézze anyám, felvettem az új ruhám,
Akad hozzá ében színű szép topán.
Arcom festik ügyes kezű emberek,
Úgy dolgoznak, hogy mozdulni sem merek.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Ünnepségre megyek mostan kocsival,
Kéz a kézben táncoltam a halállal.
Szégyenfoltja lettem én a családnak,
Hiába is könyörögtek a papnak.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Mikor láttam piros vérem a ruhán,
Gyűlöletem úgy tört ki, mint hurrikán.
Felkaptam egy kést a szobaasztalról,
És férjem vére véremnek válaszolt.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
A tárgyaláson mindenki elitélt,
Nem értették meg a kétségbe esést.
Egy hajnalon a hóhér, pedig rám várt.
Egész éjjel ácsolták a bitófát.
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
Hattyúnyakam kettétörött, meghaltam,
Szép, fiatal életemet eldobtam.
Anyám, anyám miért tetted én velem,
Miért hagytad, hogy így legyen, Istenem!
Csengnek-bongnak a harangok, nékem szól,
Lelkem háborgására így válaszol.
És ha a temetőben sírom mellett
Látsz majd egy kicsiny fakeresztet,
Lelkem akkor megnyugszik talán,
Anyám megtört, rút testének oldalán.
Akkor majd hallgatnak a harangok is,
Talán majd csendben befogad a sír is.
6 hozzászólás
Kedves Leticia!
Úgy gondolom, egy kicsit még lehetne dolgozni a versen, megéri, mert egyszerűen fantasztikus a hangulat is, a történet is, csak a rímk néhol eléggé sántítanak.
Azért remélem még előveszed átdolgozásra……egyébként gratulálok, élveztem olvasni:)
Köszönöm, majd átnézem megint.
Leticia
Kedves Letícia!
Ez egy csodaszép ballada lett! Egy apró megjegyzés, ha nem haragszol: ha átnézed, tedd helyre a vesszőket is, nem mind került oda, ahová kellett volna (pl. "a hóhér, pedig", ide nem is kell, "Ha hozzám ér egész testem…" Itt viszont a "hozzám ér" után kellene vessző, és még van pár ilyen:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm Borostyán!
Sajna, igen, hadilábon állok a vesszőkkel. Majd ráeresztem a férjemet:)
Leticia
Kedves Marika!
Nem is tudom, hogy mulasztottam el, mert eddig nem találkoztam a verseddel. Igaz, a múlt évben valami miatt több hónapon át nem tudtam bejönni a Napvilághoz, lehet, éppen akkor tetted föl. Most a Véletlenül kiemelt verseknél vettem észre.
Nagyon jól sikerült a vers (én inkább balladának mondanám), még az apró hibák ellenére is. Ilyen jó verset még utólag is érdemes szépítni.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon örülök, hogy ismét láthatlak itt.
Igen, ez ballada, van még egy-kettő tőlem, majd megnézem melyiket nem raktam fel még.
Tényleg megkértem a férjemet, hogy nézze át a dolgaimat, de a mindennapos rohanásban nem igen jut rá ideje.
Szeretettel Marika