Apró neszekkel jött szelíden,
beosont a szürkült egek alá,
meghozva illatokat s fényeket.
Meleg kezével rajzol színeket,
s felnyitva a még alvó szíveket,
betölti a Tél söpörte űröket.
Új hittel az ajkán mosolyog,
magára húzva fű szoknyáját,
oly boldogan pörög s táncol.
Megsimítom láthatatlan arcod,
tiszta hittel áldlak drága Tavasz,
s lázba hoznak a felébredt illatok.
2 hozzászólás
Szép vers, melyet áthat a felújulás, az átalakulás érzése. Az öröm sugárzik a versből, mely felmelegíti a jéghideg szíveket is. Valóban fontos dolog, hogy a tavasz ne csak egy évszak legyen a sok közül, hanem a lelki megújulás egyik fontos pillérje is.
Üdvözlettel tőlem, Oratustól!
köszönöm, kedves Oratus!
Szeretettel láttalak: Zuzmara