Félek,lépek,élek
Valami fáj, valami hív, valami éget
Talán mert nem érinthetlek meg téged
Valami nyom, valami, egy éles kard belül
nem látszó mély sebeket vág és szívembe merül.
Valami elfolyt, örök mágnesként húzza-vonja
szívem megtépázott kapuját.
Betérne.
De kinyítni igenis félne.
Én is félnék ajtót nyitni neki, hiszen ismét félelmet
hozni, ….nem lenne nehéz.
Szívem szelleme újra csillagként égne.
Valami fáj, valami hív, valami éget
talán mert félek beengedni Téged.
Valami nyom, valami….
a levegő, súlya vállamon ül
a sötétség, a boldogságon felül
szerelem, az egyetlen mely mély
valóságával önmagában hiány
Ülök egymagam előtted
talán életem silány.
Elindulok feléd…
Már nem remeg a kezem.
Már nem félek!
Beengedlek Téged. / Angyallánynak:) /