feldobódva kapkodom fejem
amint pattog a nánáná dallam
túlontúl egyszerű délutánokon
boldogok leszünk megleszünk…
én azt mondom puha anyagot
harapdálva párnát ruhadarbot
szaggatva fájón összeomlunk
mandulafát liánt sosem látva
repülők zúglódó terét kerülve
mi csak olvassuk a szelíd életet
de azért csillanó színek alatt
járva az utcákon feléledünk,
s eszünkbe jut kaján mosollyal
a ”k*rva életbe” mindhalálig
hisz’ Márquez is ezt mondta
1 hozzászólás
Szép!
Valóban felemás
mint a címben írtad
de ilyent is kell néha