Köd gördül gomolyogva a hegyről,
messzire fújta a szél a nyarat,
nyirkossá váltak a fényes szavak,
álmok szállnak égtiszta szemedről.
Harmatcseppekben ezer virágnak
illata csurran, a puttony is kék,
erős zamatú minden emlék,
ősz homlokán mély barázdák a vágyak.
Köszöntünk minden lelket a hegyről,
tisztuló szemmel, ha parázsló éj
lepkéi szállnak és tükrös szemekről
idők illata szállong felénk…
Álmokból töltődünk vágyak között,
pillangó szárnyakkal felhők fölött.
6 hozzászólás
Szia András!
Mesések a képeid, az ősz ezer arcát idézik. Az ember csak elábrándozik a sorok olvasása közben. Szinte minden versed tetszik, de ez abba a kategóriába kerül nálam, amit többször fogok elolvasni, mert mélységes nyugalom árad belőle. Nekem olyan, mint egy lágy "aludj el szépen…" altató.
Szerintem nem a késői-korai óra miatt, hanem valamiért ez árad belőle. A pillangókat pedig alapból kedvelem.
Gratulálok, megint kiválóan sikerült! 🙂
Szeretettel: Kankalin
köszönöm, kedves Kankalin:)
Szia!
Az ősz kissé temet, majd a tavasz ébreszt.Szép a versed!
Üdv:Selanne
köszönöm, kedves Selanne
Én tavaszt nem érzek a versedben, de tűnékeny, langy őszi mélabút és csendes kiábrándultságot azt igen. Tetszett.
Ez gyönyörű!