Elsuhantam felhők szárnyán,
sebesen, mint a gondolat.
Itthon hagytam, úgyse bánnám,
a gidres-gödrös gondomat. –
Édenben, hol az álmaim
mind szabadon szárnyra kéltek,
és lelkem virágágyain
virult a szív és a lélek,
csalogattak üde pálmák,
s a végtelen selymes tenger,
leanderek, büszke dámák,
míg égig értek a hegyek.
Idő suhant felhők szárnyán,
sebesen, mint a gondolat.
Otthon gond várt, bojkottálnám,
megropogtatta csontomat.
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Szép lehetett utazni a felhök szárnyán!
“Itthon hagytam, úgyse bánnám,
a gidres-gödrös gondomat. ?”
Gratulálok!
Legyen szép napod:sailor
Kedves sailor!
Igen, olykor-olykor jó egy kicsit ábrándozni.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen, hogy megírtad versedet és, hogy olvashattam gyönyörű soraidat!
“csalogattak üde pálmák,
s a végtelen selymes tenger,
leanderek, büszke dámák,
míg égig értek a hegyek.”
Ezen költői sorok kiemelik számomra, érzéseidet, atekinetben meglátva mennyire szereted a költészetet átélve művelni, melyhez Szeretettel gratulálok!
Zoli voltam Kaposvárról!
“Otthon gond várt, bojkottálnám,
megropogtatta csontomat.”
Menekülnénk bár, de sokáig nem lehet.
Szeretettel és tetszéssel olvastam soraid.
Rita 🙂