Égre röppent álmok,
sok kis felhősziget;
egyik formáz lángot,
másik vérző szívet.
Tegnapszínű képek,
holnapízű vágyak;
bárhová is lépek,
mindig rám találnak.
Nem futok már tőlük,
út sincs már előttem.
Lám, a teremtőjük
annyi csak: felnőttem.
Talpra állt a férfi,
s hozzá nőtt az ember.
Ám tükörbe nézni
férfiszemmel nem mer.
Gyermekszívet látok
forró mellkasomban,
s égre röppent álmok
felhőlángja lobban.
Lobbanj velük bátran,
ifjú, árva szívem.
Vénülve hadd lássam,
meddig nő a hitem.
Földgolyó alattunk,
léptünk ráragasztva.
Mégis szárnyat kaptunk.
Emeljen magasba!
Hogy a szívünk lángja
mindig úgy lobogjon,
mintha égen járna,
túl ezernyi gondon.
18 hozzászólás
Szia Laca! Igen szárnyat kaptunk, nagyon klasszul fejezed ki. Tetszett! Üdv: én
Üdvözletem, Bödön!
Nagyon örülök, hogy láttalak, s hogy tetszett a vers. Köszönöm figyelmedet!
Laca 🙂
Kedves Laca!
Te legyél csak gyermek!
Nagyon jó volt olvasni e hittel teli, hitet adó versed.
Nagyon hiányzott már ez a hang nekem.
Köszönöm, hogy feltöltötted!
Szeretettel: Ildikó🙋‍♀️
Szervusz, Ildikó!
Akad még néhány darab ebből a "hangból", bár ez inkább már csak "utóhang". De magamnak is jólesik néha "visszahallgatni".
Nagyon örültem neked, s annak méginkább, hogy valami hiányérzetet csillapíthattam. Ezért különösen megérte. 🙂
Laca 🙋‍♂️⚘
Kedves Laca!
Erről a versről nem ismernék rád, nem azért, mert annyira rossz, hanem mert ez, szerintem, nem te vagy. A Mert c. vers az igazi "black eagle"-hang. De ez csak az én véleményem.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Tökéletesen megértelek. Ez a Felhőláng olyan, mint a régi-régi verseim. Ha azokat ismeri valaki, akkor annak ez az igazi hangom.
Jó, hogy fölvetetted ezt a gondolatot, hogy megosztottad véleményedet, mert így felidézted bennem a "Dialektusok" c. versem keletkezésének körülményeit. Nagyjából erről szól. Nevesül arról, hogyan változik az ember "hangja", ahogyan tanul, művelődik, fejlődik. 2017 táján (a vers alatt a dátum) még születgettek efféle "Felhőlángok", de már akkoriban ébredeztek a "Mert"-ek is. 🙂
Ez a vers azért lett beküldve, mert úgy éreztem, egybecseng a "Valamit" cíművel.
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet és visszajelzésedet.
Laca ⚘
szia Laca!
Erős, tiszta képek, markáns kifejezésmóddal…Számomra olyan, mintha szembe lenne állítva két világ: egy ifjonti, de elmúlt és egy érettebb, jelenkori. A két világ pedig küzd egymással a jövőért…
Remek, üdv
leslie
Üdv, Leslie!
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet és észrevételed. Rövid elemzésedért pedig külön köszönettel tartozom.
Laca 🙂
Kedves Laca!
Nagyon öszinte ´tükörbe nézö´sorok!
Tetszik nagyon az érzések öszintesége.
Különösen ez a rész:
"Gyermekszívet látok
forró mellkasomban,
s égre röppent álmok
felhőlángja lobban."
Megörizni a nyitottságot,önzetlenséget,elfogadását
a jónak!
Gratulálok:sailor
S
Kedves sailor!
Nagyon köszönöm figyelmedet, és buzdító szavaidat. Miközben kedves hozzászólásodat olvastam, azon gondolkodtam, hogy megemlítetted az érzések őszinteségét, a nyitottságot, az önzetlenséget, elfogadását a jónak, s ezek mind-mind pozitív tulajdonságok, erények. S mégis mennyire népszerűtlenek napjaink világában. Köszönöm, hogy elgondolkodtattál, emlékeztettél.
Laca 🙂
Kedves black eagle!
Külön elismerésem a vívódásod őszinte megjelenítéséért! Bizony, még hajlott korban is hajlandóak vagyunk magunkat ifjoncként látni, miközben illik komolynak látszó felnőttként viselkedni, élni, és sajnos, néha még küszködni is annyi mindenért. Kiváló írásodhoz meleg szeretettel gratulálok!
Barátsággal: pusztai
Kedves Pusztai!
Nagyon köszönöm neked is a megtisztelő figyelmet, és a kedves, buzdító szavakat. Te a vívódást emelted ki, s ez ismét elgondolkodtatott. Nagy örömmel láttalak, köszönöm, hogy itt jártál.
Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Felnövünk, de lelkünk mélyén ott szunnyad gyermeki énünk. Olykor előkerül, talán azért, hogy elgondolkodjunk.
A tegnapokat nem lehet kitörölni, kísérnek és kísértenek. Addig jó, amíg él a holnapokba vetett hit. Hogy ezeket mennyire írjuk ki magunkból, más kérdés. Szerintem mindannyiunk fiókjában lapulnak olyan versek, melyek csak később kerülnek elő, akkor rácsodálkozunk, hogy időközben mennyit változtunk, de amit megírtunk, azok mind mi vagyunk.
Egyszerűek a fenti gondolataid, tűnődőek, tiszta képeket mutatsz. Ahogy telnek az évek, körülöttünk minden változik, beleértve magunkat, műveink tartalmát és formai megjelenítését. Ami nálad állandó, az a tehetség és a minőség, hiszen már itt is megmutatkozik a tudatos építésre, a stabil szótagszámokra, a rímek pontosságára törekvés, és én ezt nagyra értékelem.
Hat éve olvaslak. Köszönöm, hogy megismerhettem ezt a 2017-es versedet is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Én pedig köszönöm, hogy hat éve rendszeresen olvasol, terelgetsz, támogatsz, ahogyan többünket, sokunkat itt, önzetlenül és fáradhatatlanul. (Nem szerettem volna ilyen dagályos mondatványba bocsátkozódni, de kicsit túlcsordultam, na!) 😊
Figyelmesen olvasva hozzászólásaidat, nyilvánvaló, hogy még az is mindig mennyire alapos, átgondolt, szépen felépített gondolatsor. Ezekből a bejegyzésekből is mindig tanulok, de leginkább töltekezem. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen mélyen elgondolkodtál verseim fölött néhány percre, ez igazán szívmelengető. Megtisztelő figyelmedet és buzdító soraidat szívből köszönöm.
Laca 🙂⚘
Kedves Laca!
Oly nagyon megörvendeztettél e verseddel! Többször olvastam csak most van módom írni hozzá.
Mint a többi művednél itt is megjelenik az elmélkedő, és érző ember költői jellemvonása.
S e jellemvonás teszi mélyértelművé azt az egyéniséget aki Te vagy, akit megismerhettem
művei által érzékeny emberi valójában. Az előttem megjelenülő érző költészethez ezen vonások
elengedhetetlenek, mégpedig azért, mert a költészetnek emelnie kell az olvasóban a mélységes
érzéseket, és vágyakat a szépség és méltóság benne elevenülő megélésében.
Benned ez él és többekben ezen oldalon. Szeretnék én is eljutni idáig egyszer, ha élhetek még
valameddig e jelenben.
Hálás vagyok azokért az értékekért, melyek bensődben fogannak felénk olvasóid felé.
Kívánok sok szépet és jót Neked, s ihletteli perceket a mi örömünkre is!
Szeretettel : Zoli Kaposvárról
Kedves Zoltán!
Soraidat megint megkönnyezem, pedig nemigen állok érzelmes fickó hírében. Kicsit jobban megismerve a versek mögött az embert, az emberben a sorsot, szavaidat nem lehet megrendülés nélkül magamhoz vennem.
Először is, élj soká, élj boldogan! Minden porcikámmal kívánom ezt neked! Másodszor, bár én jutnék el valaha a versírásnak olyan magas szintjére, ahol Te állsz! De hát természetes, hogy ilyen szerény vagy és ilyen kedves ember. Maradj is ilyen!
Én pedig mindent szívből köszönök, amit tőled kaptam, verseken innen és túl.
Sok erőt és kitartást kívánok neked, nagyon sok szeretettel!
Laca
Szia Laca!
Túl ezernyi gondon, köszönöm szépen tisztaságodat.
Nem tudom, hogy miért, de sajnos a legtöbb felnőtt örökre levedli magáról ezt a tisztaságot, nem hagyja dibogni gyermeki szívét. Pedig jót tenne ez a világgal. 🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Tisztaságról, úgy hiszem, már aligha beszélhetnénk, inkább csak az emléke után sóvárgó vágyról. De talán az is valami, kivált egy olyan világban, ahol – ahogyan mondod – a legtöbb felnőtt örökre levedli magáról gyermeki ártatlanságát. Pedig a világgal valóban jót tenne, ha hagynánk dobogni gyermeki szívünket.
Nagyon köszönöm gondolataidat!
Laca 🙂