– hangod hozza a folyó –
a parti nagy köveken
maradt, s mindig látható,
ha a kövekre szakadó
partra szememből kiárad
a szerelem, az öröktől való.
Nagy fa, kövek, szent hely.
Zarándok sóhajok,
csavargó vágyak,
rajokba' szállnak feléd
szép felhősziget-lakó,
ahogy gyorsan és hidegen
fut hangoddal a folyó…
16 hozzászólás
Kedves András!
Hát tudok én mást írni neked, mint azt, hogy ez is nagyon tetszik? De ha tetszik mért írnék mást?
Gratulálok, mert nagyon szép!
üdv.:
hamupipő
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Hamupipő, és örülök, hogy tetszett.
Kedves András, gyönyörű ez a vers!
Gratulálok! 🙂
barackvirág
Köszönöm, kedves barackvirág:)
Nagyon jó. Ezzel mindent elmondtam.
Köszönöm, hogy olvastad.
Ez egy igazi kincs, nagyon szép! Gratulálok hozzá! szeretettel: Andika
Köszönöm Andika! Örülök, hogy tetszett.
Folyó, sziget, lábnyomok, szerelem… hm…szép gondolatok, jó vers! Gratulálok kedves András!
Gyömbér
Igen pont így…folyó, sziget, lábnyom, szerelem, és hömpölyög mint az élet….köszönöm, hogy olvastad, kedves Gyömbér.
Sok szép, érzelem-gazdag verset olvastam már Tőled.
Ezt is közéjük sorolom.
Nagyon-nagyon szép!!
Köszönöm, kedves zsike, nagyon örülök, hogy tetszik:)
Imádom a folyókat, a sodrásuk, a kiszámíthatatlan meder, a kavicsok a mélyben, a hömpölygés, mind-mind érzelmeket hoz elő bennem…csodás a versed András!
Gratulálok!:)
Köszönöm, hogy olvastad, kedves sleepwell. A folyó veszélyes, kiszámíthatatlan és szép….örülök, hogy tetszett:)
A természet, és a szerelem igen érzékeny, és lágy finomságokkal összefont pillekönnyű, és egyben sérülékeny hangulata…
Ezt, csak Te tudtad így leírni..
Élmény…)
Kedves dinipapa!
Ilyen érzékeny, sérülékeny dolgok ezek, ahogy írod.
Megírjuk ezt sokszor, Te is, én is, más is, és meg is fogjuk írni még…
Megtisztelő szavaidat köszönöm.
A.