Szobák falába bújt magány fülel,
Meg torz magasba siklo függönyök…
Marok-szagú, feszes sötét lep el.
A tágas este testbe gömbölyög…
Ki mást ölelne ember – itt a sors!
Karomba fontam hűvös lábaim,
S furán, reám tekerve, mint a gyolcs,
Körökbe kúsznak csitri-álmaim.
Tekintetemben úszva szédülök.
E föld csupán, kis tócsa bájital,
S ha nem vigyázok benne, eltünök –
Előbb-utóbb tudom, hogy eltakar…
S ha úszni benne senki sem segít
Tudom, mikor vigyázna félve rám:
Üvegbe kéne zárni cseppjeit!
Ruhám zugába rejtve hordanám.
Elixir lenne, minden bajra jó!
Levébe' volna nyári dinnyelé,
De úszna benne hűvös könnygolyó,
S elixir lenne, alvo emberé…
2006-06-22
5 hozzászólás
Nem kétséges, tényleg “nyerő” sorok. Gratulálok!
Köszönöm 🙂 Egyszer nekem is összejött
Karomba fontam hűvös lábaim! Nagyon jó! DE egyébként is, minden sor a helyén van…! (Ábécé-pályázatos, ugye?)
Szóval remek! 🙂
Üdv
Zsázs
Igen, ABC-s
Örülök, hogy tetszik, a zsűrinek is tetszett anno. Ez volt az első pályázatos versem, sikerült nyernem is vele… bár ma már nem ílyet írnék.
A hideg kirázott, annyira jó!