Fekszem az ágyon, gyötör egy álom,
nyitott pupillám, mint vetítővászon
egyre csak pörgeti a magamszőtte mesét
egy fiúról, ki az én nyelvemen beszélt.
Nem ismerem, mégis percről percre
biztosabban érzem, szívemben a helye;
egyetlen lehetne, mint hóvirágnak tavasz,
bárcsak az élet kevésbé lenne ravasz.
Régóta kedveljük egymás illatát,
közénk mégis csendfalak fonnak határt,
némán beszélgetünk, barna a zölddel,
lélegzetünk együtt lüktet a földdel.
Fogyhatatlan egyre számomra a rejtély,
milyen lelket takar előlem e szentély,
feneketlen vágy, tarka képzelet,
kergetem, ahogy féktelen szelet
kerget egy szabad sárkányrepülő,
szavaktól az érintésig nagy a kerülő.
Félig fagyott ábránd
By Áfonya
11 hozzászólás
hűű hihetelten jó vers,hibátlan rímekkel,mély mondanivalóval,nagyon szép lett!!
Ez egy igazi plátói szerelem. Nagyon jó lett.:)
Szép képek… Különleges szerelem…
Nagyon szép:)
Már nem emlékszem ki, de valamelyik nagy költőnk azt nyilatkozta, hogy a jó kapcsolat titka, szeressük a másik "szagát". Vagy ismered a mondást, vagy ösztönösen ráéreztél. Mindegy, mert a versed nagyon kedvesre sikeredett! Ez egy igen szép vallomás! Grtaulálok!
Üdv.:
hamupipő
Váhóvv… ez tényleg szép. Az jutott eszembe róla, hogy "a lelkel már azelőtt megbeszélik a fontos találkozásokat, hogy a testek egyáltalán ismernék egymást". Furcsa érzés, az biztos, amikor valakit úgy ismersz, hogy fogalmad sincs róla, kicsoda, mégis tudod, hogy nem fog bántani. Olyan ösztönös, mély ismeret ez, amit nem tud felírni az óvatosság. Csak belebukni picit rosszabb, mint egy "átlag" érzésnél. Maga a vers azért tetszik, mert rímel (konzervatív vagyok :)).
Kedvenc sor:
"egyetlen lehetne, mint hóvirágnak tavasz"
sok jót,
ANna
Kedves netlike, csak nem a tapasztalat beszélt belőled? 😛 és azt hiszem az a "picit" nem is olyan pici…örülök, hogy itt jártál:)
Mindenkinek köszönöm a perceit, amivel megtisztelt!
Nem tudom, hogy nem találkoztam eddig az írásaiddal, ezért is nagyon örülök, hogy te írtál az enyémhez, mert így fölfedezhettelek. Nagyon szép ez a vers! Tetszik az egész, de ezt a három sort mégis kiemelném, mert olyan beszédesen elmondanak mindent, amit a szó nem tud kifejezni.
"közénk mégis csendfalak fonnak határt,
némán beszélgetünk, barna a zölddel,
lélegzetünk együtt lüktet a földdel."
Hát igen, a szemek sokszor még többet is mondanak, mint szeretnénk…
Én is örülök a találkozásnak kedves Arany és megtisztelő, amit írsz. Remélem köztünk nem lesznek falak:) hanem a költészet hidat épít majd a gondolatokon keresztül.
Kedves Áfonya!
Szép képekben fejezted ki az érzéseidet, gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Egyszerű formábam gyönyörű verset írtál. Véletlenek közt bukkantam rád.
Gratulálok. Kata