2026. április 22., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    sorsképek

    Félig sem szerelem…

    hovaBy 17 hozzászólás1283 megtekintés

    Egymás mellett mentünk szépen
    hallgatagok voltunk éppen
    nem zavartuk meg a csendet
    éreztük a lelkünk reszket.

    Sajnálta már az éveket
    a régi-régi szépeket,
    hogy nekem adta mindenét
    még szívének is a felét.

    Én hidegen mint kőszobor
    mint egykor a másik lator
    nem éreztem a bűnömet
    ennyi volt csak a szeretet.

    Gondoltam ennyi épp elég
    ő nekem csak futó vendég
    a lángom kialudt hamar
    szívem tőle mást nem akar.

    Most ki kellene mondani
    legyünk egymás barátai
    de szám nem nyílott most szóra
    lopva néztem, – hogy hány óra.

    Feszült közöttünk az idő
    tudtuk együtt nincs már jövő
    kezet fogtunk hát egymással
    boldogok leszünk tán mással.

    Share.

    17 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Kedves Valika!
      Most másképp mint máskor, nem én mondom meg amit akarok, hanem Dallos Sándor mondja el neked mondanivalómat e versre:
      "Egy férfi olyan szerelmes lehet egy nőbe, hogy az egész valóját eléje terítheti, melléje lehozza a csillagos eget, de szerelmében akár csodát is csinálhat, és a nő mégiscsak félig tudja visszaszeretni. Tudod- e, miért? Mert annak a férfinak, akármit csinál is, erre a nőre vonatkozólag ennyi a gyújtóhatása. Egy másik férfi viszont csak ránéz ugyanerre a nőre, egy hangot kiejt, egy parányi gesztust csinál, s a nő már izzik belül, mint a fehérre melegített vas. Oly gyúlékony erre a férfira. És ez ellen nem lehet tenni semmit. Ez így van, ezt a félszerelmet a férfinak egyszerűen el kell viselnie."
      Tőlem csak annyit, nagyon szépen, és főleg őszintén leírtad, ami éreztél. És ez igy van jól
      üdv Toni

    2. antonius on

      Vali Kedves!
      Nagyon szépet alkottál, általam nagyon becsült szerkezettel. A második vsz. utolsó sorában: „még a szívének is a felét.” A második „a” névelőt elhagynám. Jobb lesz a ritmusa és a nyolcas szótagszámod is sértetlen marad.

      „lopva néztem,hogy hány óra.” Nagyon tetszik! (Ha a vessző után szóköz volna, még jobban tetszene. 🙂 )

      Gratulálok. a.

    7. hova on

      Kedves Antal!
      Nagyon köszönöm a dícsérő szavakat.Ki fogom javítani amiket írtál mert megéri.Akkor lesz igazán jó ez a vers.Amikor feltettem nem igazán voltam figyelmes,különben észrevettem volna.Látásommal van kis problémám ezért a betűkre nagyon kell figyelnem,hogy ne tévesszek.Köszönöm értékelő hozzászólásodat és a segítséget.
      Szeretettel üdv:Vali

    10. hova on

      Szia Albert!
      Köszönöm értékelő hozzászólásodat.Te azt írod:"Szépen leírtad ,kedves Hova".Én meg azt mondom ,hogy ez nagy dícséret a számomra,hiszen egy szakítást szépen leírni még ennyi idő távlatában sem volt könnyű.Mert ez az eset bizony régen volt.Csak tudod, – a szív nem felejt.Különben érdekesnek tartom,hogy a kommentelők egy kivétellel férfiak.Pedig ezt a helyzetet szerintem is legtöbb ember ha csak egyszer is de megélte.
      Szeretettel üdv:hova

    12. Lyza on

      Kedves Valika!
      Nagyszerűen leírtad a benned alvó emlékeket…Ha csak félig volt szerelem, akkor jól tetted, hogy szakítottál, ám azért ez is emlékeket hagyott!..:):):)
      Tetszett, ahogy kezelted ezt az ügyet!…Gratulálok!
      Szeretettel ölellek: Lyza

    15. hova on

      Kedves Lyza!
      Köszönöm,hogy rendszeresen olvasod írásaimat.Igy lassal megismersz,tudod milyen ember vagyok.Az ilyen ügyeket régen is most is nehéz kezelni.Persze ha feszít az idő akkor nem érdemes rá tovább perceket sem pazarolni.
      Köszönöm értékelő hozzászólásodat.
      szeretettel ölellek:Vali

    16. hova on

      Kedves Panka!
      Köszönöm értékelő hozzászólásodat.Egyetértek a véleményeddel ,egy szakítást lehet békében is és haraggal is elszenvedni.Szépen fogalmazol, mert mindenképpen szenveed az ember.Tudod olyan könnyed kis versnek szántam ezt és mégis komoly vélemények születtek a témáról.Így is örülök.
      Szeretettel üdv:hova

    Leave A Reply