Ha meghalok:
Nevessetek!
Könnyet értem ne ejtsetek!
Mosolyogjatok!
Legyen szép napotok!
Ne öltözzetek feketébe!
Nézzetek fel a magas égre,
S öltözzetek sárgába, bíborba és égszínkékbe!
Részvétet ne nyilvánítsatok:
Hagyjátok a fals látszatot,
Hazugságaitokkal ne bántsatok!
"Az élet szép!" – így kiáltsatok!
Mosolyogjatok,
Soha se sírjatok!
Én majd a mennyből kacagok reátok…
Táncra perdüljetek, s vígadjatok!
Pörögjetek, forduljatok!
Szórakozzatok, hisz ez az élet:
Utána minden szent angyal úgyis a mennyekben ébred!
1 hozzászólás
Kedves Hermione Batler!
Az igaz, hogy a halál az élet része, de fájdalom nélkül senkit se tudunk elengedni. Igaz valójában a gyászban magunkat sajnáljuk, és nem az elhunytat, de a gyász szükséges ahhoz, hogy el tudjunk valakit engedni, ami sírás és könnyek nélkül nem mindig megy. Számomra egy kicsit cinikus hatású volt a vers, de ez lehet, hogy csak azért, mert számomra ez a felfogása a halálnak idegen.
Üdv.: Szalai Mihály Emil