Majd lesz hó is, lesznek harsogó fehérek;
ahogy lélektől lélekig lebeg
most nem látok mást, csak a szürkeséget,
s önmagamtól így óva intelek,
bennem van ez a köd, a fájás égisze
hogy rontottnak, sárosnak maradjak,
s a kérdő mondat, hogy bennem még hisz-e
bárki is, vagy romoljak magamnak.
Ünnep van. Lélekben, szívben tiszta ünnep,
próbája hiteknek, kételyeknek,
az én fényeim éjszakákba tűnnek,
s kerékbetört hittel ébredek meg;
kell-e, jó-e, rossz-e ez a rögvalóság.
Vigyetek messze, kis papírhajócskák…
8 hozzászólás
Kedves aléB!
Versed tömör, de pár sorban jóval többet mondasz, mint sokan oldalakon keresztül. Nagyon kép gazdagok a soraid. A vagyok-e elég tiszta, kellek-e a világnak kérdéseket, én is sokszor felvetem magamnak, és sokszor én is ide jutok, nem kellek, de vagyok, mert lennem kell. Teljesen át tudom érezni a versedet.
Szalai Mihály
Kedves Mihály,
azt gondolom, sokszor elgondolkodunk a "mi végre…" kérdésen, Jól érzed, erről is szól ez a vers. Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Remek önmarcangoló, akár önostorozó vers.
Itt már záporozhatnak a könnyek: Vigyetek messze, kis papírhajócskák…
Nagyon tetszik!
Ida
Ida, örülök, hogy olvastad a verset, köszönöm a hozzászólásodat.
aLéb
Kedves Aléb!
Azok a papírhajócskák! Az én verseimben is hányszor de hányszor ott vannak. Annyi de annyi mindent el lehet vele mondani.
"rögvalóság" mi más is volna az élet.
szeretettel-panka
Panka, örömmel láttalak, köszönöm, högy olvasol.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
… és lesz új tavasz is.
Ki nem hagynám egyetlen versedet sem, tehát hiszek a költészetedben, ezáltal Benned is. Ezt a középső szakasz költői kérdésére válaszoltam, kéretlenül. 🙂
A címet mindig nagyon eltalálod. Ez most éppen pozitív tartalmú, hát a versben is ezt érzem az előrejelzés miatt, pedig nem kellene, mert erős a kontraszt. Egyébként olyan mély tartalmakat közvetítesz, hogy csaknem mindig elvonja a figyelmem a formáról, hiszen magukkal sodornak a gondolatok.
Rengeteg a kérdés, tetszik halmozásuk, mert alátámasztja azt a bizonytalanságot, amit a cím és a tartalom kontrasztja ad. Érdekes, hogy van egy sor, ami szintén fordítva hat rám: "s önmagamtól így óva intelek". Talán nem jól látom, de határozottan így szólal meg bennem a vers (és mivel ez a versnek a dolga), én naná, hogy hagyom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin, örülök, ha magába húz a vers, és örülök annak is, hogy megosztod velem, hogyan hat rád.
aLéb