erdélyi tájszólásban
Nem most vót, de nagyon régen
szép Erdélynek Háromszékén.
Kicsiny falun élt nagyanyám,
szeretett ő úgy igazán.
Béfordultam kis uccába’
ott vártak jó vacsorára.
Nagynénikém térűt-fordút,
nagy asztalra ital borult.
A kertyükbe’ minden termett
onnan hoztak murkot-retket,
mi a murok, az se tuttam’,
sárgarépa, úgy mondhattam.
Nagynénéim hiúba kűttek,
hol keressem, az se rémlett!
Nékem magyarázák fennen,
Kata, pallásra kell mennyél!
Hozzá nékem kamarából
kas pityókát a javából.
Mi lehet az a pityóka?
Kiderült, hogy az burgonya.
Konyhájukba’ leerbe süttek,
ott sült meg a mákos-rétes,
kürtőskalács sült bot végin,
künn a kertbe’ szabadtűznél.
Soká ottan növekettem,
hamar nagyjány lett belőlem,
kinőttem a kisjány-ruhám,
kaptam tőlük székelygúnyát,
abba’ táncoltam a zsukát…
mi a zsuka? Én se tuttam’,
hogy román tánc, ott az menő,
a székelytánc csűrdöngölő.
Táncot járni én szerettem,
megtanultam mind a kettőt,
nyekergő hegedű mellett
forgattak székely legények.
15 hozzászólás
Kedves Kata !
Örülök,hogy megosztottad velünk 🙂
Kedves, könnyed,, nagyon kellemes 🙂
Üdítő volt olvasni, lehet még visszatérek !
szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu!
Örülök, hogy olvastad és köszönöm kedves szavaidat. Mindig sívesen látlak!
Szeretettel: Kata
Nem jutok szóhoz kedves Kata!
Csodálatos ízekkel írtad ezt a gyönyörű versedet.
Szerencsére megadatott, hogy lehettem Erdélyben, kétszer is. Hidd el, sokszor kicsordult a könnyem. Azt a gyönyörűséget leírni nem lehet, ha becsukom a szemen mindig elő jön, még az érzés is.
Szeretettel ölellek: Ica ( oroszlán )
Kedves Ica!
Erdélyben töltott négy középiskolai éveimre én is úgy emlékezem vissz, mint egy földi mennyországra. A csodás tájakat, amelyeket megismertem, sose tudom elfeledni. S mindannak elvesztése mindörökre szívfájdalmat jelent számomra. Most már csak gyűjteni tudom az onnan talált képeket, s gyönyörködöm bennük.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Ízes, és ami tetszik, hogy a jelentése is kiderült az idegen szavaknak a verse keretén belül. 🙂
Még mondja valaki, hogy holtunkig nem tanulunk.
Marietta
Mindig érdekeltek a különféle tájak tájszólásai. Erdélyben négy évig éltem, és ott is érdekes szavakat hallottam, ennél sokkal többet, mint mit felhasználtam a vershez. Egyébként ott sosem hallottam hadaró embereket, szép magyarsággal, érthetően beszélnek.
Egy-két szó a versben a rokonság köréből való, de a legtöbbet másoktól hallottam.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Valami csoda ez a versed, jót nevettem, köszönöm.
Üdv: harcsa
Igazán öröm számomra, ha jó kedvre derített a versem. Bizony, nagyon érdekes, ha valaki más tájakra kerül, s hallja az ottani tájszólást. Én is úgy voltam.
Köszönöm a látogatásodat: Kata
Kedves Kata!
Remek a versed, szép, ízes beszéddel. A murokról meg a pityókáról már hallottam, valahogy meg is jegyeztem, de hogy hová kellett volna menned, hát azt sosem találtam volna ki.
Remek ötlet volt, hogy versben megmagyarázd az "idegen" szavakat. Nagyon tetszett!!!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Bizony, én is úgy voltam, hogy egy-egy szó értelmét nem tudtam felfogni. Néhány szót a rokonság körében hallottam, máshol annál többet.
Egy-egy vidék tájszólása mindig érdekelt, Erdélyben is sokat hallottam.
Köszönöm érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Aranyos ötlet, hogy tájszavakat idéztél fel Erdélyből, szavakat amelyek fölött elszaladt az idő. Néhány talán megmarad közülük, mások örökre elvesznek, vagy emlékké lesznek.
Egyen nyelvre tanít a média, kikopnak a tájszavak a beszédből.
A versed nyomán én is elgondolkodtam a régi szavakon, amiket nem hallani már soha. Talán te még tudod mi az ibrik, a hencser, a kapca, a kuku, a mándli, a pipics… és sok más szó, amik színessé és egyedivé tették egyes vidékek beszédét, oly annyira, hogy aki nem odavaló volt, meg sem értette sokszor. Nem tudta, hogy mit csinál aki hum, krahácsol, isztrangál, kókányol, truccol. 🙂 Néha honvágyam van, egy kicsit visszamennék, és beszélnék ezekkel a varázslatos szavakkal.
Judit
Kedves Judit!
Én mindig élveztem egy-egy táj különleges szavait, melyeket általában csak egy-egy bizonyos környéken használtak. Időnként gondolkodhattak rajta, mit jelentenek. Azt hiszem, sokat veszítünk a lassan elkopó, ízes tájszavakkal, amelyek a tájak beszédet ízessé, egyedivé tették, és sajnos, helyette sok fölösleges idegen szót hallunk mostanában, talán többet, mint korábban, s mint kellene, mert bőséges magyar szókincsünkben mindenre található kifejezés.
Néhány szót ismerek a felsoroltakból. Íme: az ibrik ivóvizes bögre, a hencser az heverő, de nem vagyok benne biztos (főleg olyan összetákolt ágyféleség lehet, ami a pajtában volt, azon a gazda aludt, hogy védje a portát, istállót, amit "dikó"-nak is neveztek). A pajta pedig nyitott vagy zárható tér, ahol a szekereket, különféle szerszámokat tároltak.
Folytatom.
A kapca: lábakra tekert meleg rongyféleség, a csizmába vagy bakancsba használták vidéken, fizikai munkát végzők és katonaságnál is. Jobban melegítette a lábat a zokninál. Általában csak férfiak használták.
Az első helyen felsoroltak utáni szavakat nem ismerem, a palócföldön azokat nem használták.
Aztán: krahácsol azt jelenti, hogy valaki köhög, a truccol pedig azt, hogy valamiért megsértődik, haragszik az illető. A többi szó nekem is ismeretlen.
Lehet, egyszer összeállítok egy olyan anyagot, ahol a palócföd kifejezéseit ismertetem.
Most csak egy mondatkát írok le, érdekesség kedvéért, nem tudom, meg lehet-e érteni?
"Éccsanyám! Indíjja el a faromot, mer' a templomba menek."
Köszönöm érdeklődésedet, örülök, hogy Te is mondtál újat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jó, hogy ideértem végre, mert ezt a versedet semmiképpen sem akartam kihagyni. Ha valaki ilyen ízes tájszólásokkal hímezi ki a versét, az engem mindig csodálatra ösztönöz. Büszke vagyok rád, és örülök, hogy nem hagyod elkallódni ezt a sokak számára ismeretlen nyelvezetet. Ezek a szavak olyan szerepet töltenek be a nyelvezetünkben, mint a só az ételünkben.
Gratulálok versedhez.
Szeretettel:
Millali
Kedves Lali!
Örülök, hogy itt vagy, elég régen találkoztunk, bár én is csak ritkán tudok kis időre megjelenni. Nagyon szépen körvonalaztad észrevételeidet. Én is szeretem a különböző vidékek ízes tájszólásait. Ezt ismertem, ezért lejegyeztem, de ismerem a palócok nyelvezetét, egyszer összeszedem a bátorságom, és arról is írni fogok.
Örülök, hogy itt jártál, köszönöm, amit elmondtál.
Szeretettel:
Kata