Tűnődöm! Hova is lettek az évek?
Tűnődőm! Figyeltelek én téged?
Mire feleszméltem nagylány lettél!
Mire magamhoz tértem, felcseperedtél!
Oly gyorsan eltűntek a gyermekévek!
El sem hiszem, ma már felnőttnek néznek
Hová tűntek az első mosolyok és lépések?
Miért váltották fel a felnőttes kérdések?
El sem hiszem! Nem akarom!
Már nem érdekli a hatalom!
Jönnek a pasik egymás után sorba
Mintha egyiknek se lenne dolga!
6 hozzászólás
🙂 Kedves vers, tetszett.
aLéb
Köszönöm szépen!
Hát igen, azok az évek… Nagyon szép, kicsit talán nosztalgikus. Kicsit mosolyogtató, benne van minden. Talán én a második vers harmadik sorának végn kihagytam volna az "és"-t, és az utolsó versszak utolsó sorába tennék még egy szótagot, pl. "se lenne más dolga". Szeretettel Era
Köszönöm a kritikát legközelebb jobban figyelek rá!
De nehéz is elismerni, hogy megnőtt a gyerek… Üde és kedves a versed, megmosolyogtató. Nekem tetszett.
Köszönöm,hát tényleg nehéz…………De muszáj elengedni őket!