Felsejlik némán…

Óh, Istenem! Ki lágy dallamot
fújsz a szél mögül, mikor elül
a végtelenben rejlő bíbori
alkony, s álmodni készül a
messzeség. Te ott vagy
a mindenekben, mikben akkor
is felsejlik némán játszadozva
az örök idő, ahol felzengenek
az ismert ismeretlenek
szavai, amik hozzánk, az
emberekhez szólnak.
Az emberhez, ki sokszor nem
érti szavaid jóságát, mikor az
alkonyon át szólsz szíveinkhez.

***

Óh, Istenem! Hogy zengedez
a mindenség odafenn, s hogy
áramlik a terek meg nem
értett, állandó magánya, mikor
bennünk a szó elakad harmatán,
könnyein a csendnek, könnyein
azoknak, kik gyermekeid
vagyunk e földön, kik akarjuk, de
oly sokszor mégsem értjük
szavaid tiszta valóságát. Mert
az minden valóság, mi él
bennünk és körülöttünk, miben
remélünk is vágyainkon, néha
félve, néha várva az az árva.

***

Óh, Istenem! Az ember, az az
árva e földön ha él nélküled,
lézengőn járva önhitt
reményén, elhívén azt, ami nem
igaz, csupán hangzattal telt
leledző malaszt. Most
felizzik a múlt ott, hol ringott
kezedben bölcsőnk, ott az éden
édes békéjében, hol ragyogott
a felkéklő remény, mi az
embernek nem kellett, inkább
lett idegen, tőled idegenülve el.
Most szótlanul vonul az idő,
mi érceiben forrósul bennünk.

***

Óh, Istenem! Te ma még megtű-
röd az embert, kit oly nagyon
szeretsz, kit oly nagyon hívsz
hinni és remélni benned, aki
várod a meggyötört szíveket
figyelni rád. Tőled van az
elküldött remény, amiben forr az
út, az igazság útja, amin járt
Krisztus fiad a béke léptein, aki
csókkal lett elárulva, de az út
megmaradt hamván az időnek,
amin csak az tud járni, aki eltűr
üldözést s nyomort, mit rámérnek
azok, kik szellemben koldusok.

***

Óh, Istenem! Te magad vagy az, ki
adtál életet, adtál e földön
reményt, amit a világ igazán nem
keres. Ott a láthatatlanban létezel,
messze túl a korszakokon, de
hozzánk mégis oly közel, aki járod
eged, a végtelent. S látod szíveink
mélységét, kutatva bennünk a jót,
s ha találsz, Te veted oda a magot,
az igazság magvát várva azt,
hogy kikeljen, s majdan lépteinken
tettekre keljen. Óh, Jehova Isten!
Légy mindenkor reményünk nekünk,
kik általad ezen a földön élhetünk!