fényillatú lepedő
poros udvarok
röpke öröme
itt az idő
bábozódj be
csak egy
pillanat
s nyomaidat
elsimítja egy
ismerős kéz
ne félj
fény
By lacaBy lacaBy lacaBy lacafényillatú lepedő
poros udvarok
röpke öröme
itt az idő
bábozódj be
csak egy
pillanat
s nyomaidat
elsimítja egy
ismerős kéz
ne félj
8 hozzászólás
Na ebben a versben jól elbújtál:D mint mikor az erdőben át meg áttöri a fény a lombkoronákat, de a Napot nem látni…nem tudom miért, de most ez jutott eszembe a versedről:) ami egyébként tetszett.
Üdv: Áfonya
nem volt szándékos az elbújás, inkább nem akartam mutatni magam. egy emlék indított el, egy fénykép gyerekkoromból….gondolom olyan helyeken jártam, ahol más nem, ezért nem látszottam folyton 🙂 öröm, ha valamire indított ez a pár sor, ezért érdemes ide írni, köszönöm
Szeretem, hogy elindítod a gondolataimat.
Most is. Épp csak egy kicsit, villanásokra csak, de mégis…
Üdv: Nurse
(Mostanában úgy olvaslak, mint a Bibliát: Minden nap egy gondolat)
ajvé. kicsi villanásaim nagyobb felelősséggel járnak, mint hittem. majd vigyázok 🙂
Azt bizony jól teszed! 🙂
Ez nagyon jó, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Az ilyen versekkel sajnos nem tudok mit kezdeni, bár önmagában tetszetősek a sorok, de visszhang nélkük maradnak bennem.
Azért nem lett rossz.
Üdv.:Tamás
legközelebb hagyd ki az utolsó mondatot, tönkrevágod az egészet 🙂
hali