Fényporból alkottatunk
Néhányunkba sorsot, másokba
Életet csókolt a Mindenható,
És elindított szeretni.
Szabad akarattal áldattatunk,
Lehetőségünk nyílt istenivé, fénylővé
Vagy sötét-testűvé, ördögivé válni.
Létünkről dönteni.
Útvesztők igézetével verettettünk,
A poklokat megjárva aláhulltunk
Vagy az égig emelkedtünk
Ragyogni!
Feltétel nélkül szerettetünk,
Égi jelekkel vezettetünk
Végigélve azt, mi ránk mérettetett.
Maradni:
Hamu vagy abból kiszitált szikra.
4 hozzászólás
Kedves Napfény!
Nagyon mély gondolatokat fejtegetsz!
Különösen remek a befejezés!
Még most is fülembe cseng és fog még sok ideig:
“Maradni:
Hamu vagy abból kiszitált szikra.”
Csoda jó hasonlat!
Igen,rajtunk áll a választás,mert:
“Szabad akarattal áldattatunk,
Lehetőségünk nyílt istenivé, fénylővé”
vagy (ikább nem):
Gratulálok!
Legyen nagyon szép napod:sailor
Drága Sailor,
örülök,hogy elnyerte a tetszésed 🙂 a fényed idáig érződik.
Köszönöm,hogy olvastál.
Körülölelő szeretettel:
M.
Remek sorok. Igen, szabad akaratunk van és azzal hol jól, hol rosszul tudunk élni. Természetesen a döntéseink befolyásolja a másik ember akarata is, mivelhogy neki is van.
Tetszéssel és szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita, abban hiszek,hogy rossz döntések nincsenek : csak életleckék.
Egy biztos: Te isteni szikra vagy! 🙂
Köszönöm,hogy olvastál.
Szeretettel :
M.